Szémónidész elégiák

Közzétette:

 

 

Emberi sorsok

 

Ω πα, τέλος…

Α dörgő Zeusz kezében van, fiam, csupán
a végcél, – ő itéli meg, hogy az hol áll;
az ember oktalan; miként a réti nyáj,
egyetlen napnak él, de arról mitse tud,
hogy isten itt miféle véget szán neki.
De mind a jóreménység fűti és a sok
hiú törekvés; ez csupán a holnapot
kivánja, más az évek változó sorát.
De nincs, ki azt ne higgye: majd egy szebb ujév
vagyonnal és pazar javakkal érkezik.
Emezt a vénség kapja el korán, habár
még célt sem ért; a másikat talán a kór
emészti el; sokat kiirt a háború,
kit Áidész leküld a barna föld alá;
és van, ki vad vihartól felkavart habok
mély, bíbor örvényében hánykolódva hull
a pusztulásba, bár sok szép napot remélt;
vagy más, ki szenved, hurkot vet nyakába és
a napvilágtól önként elbucsuzni kész.
Tehát a rosszban nincs hiány; sok tízezer
csapás, temérdek kín és baj leselkedik
mindenkire. De hallgatnának csak reám:
nem hajszolná a rosszat senki, és ha gyász
szakadna rá: nem gyötrené meg ön-szivét.

Franyó Zoltán fordítása

Ne gyászoljunk!

Το μν ανόντος…

Ha bölcsek volnánk, nem vennők a holtakat
soká szivünkre, legfeljebb csak egy napig.

Franyó Zoltán fordítása

Rövid az élet!

Πολλς γ μν στι…

Hiszen halottnak lenni lesz elég időnk,
de életünk csak kurta, rossz napokból áll.

Franyó Zoltán fordítása

Az asszony értéke

Γυναικς οδν χμ’…

Az asszony az, mit párja hoz belőle ki;
ha jót: a legjobb, ám ha rosszat: túlgonosz.

Franyó Zoltán fordítása

Élvezd az életet!

ΕΛΕΓΕΙΑ

(Senki halandó lény java úgysem tarthat örökké);
Bölcsen mondta az ősz khíoszi énekes ezt:
„Mint a falomb, úgy nő és hervad az emberi fajta!”
Ó be kevés, aki bár hallja fülével e szót,
jól megszívleli azt. A remény mindhez be közel van,
és már ott rügyezik mélyen az ifju szivén.
Míg a halandó lénynek az ifjukor üdve virul még,
sok sose-teljesülő tervet eszel ki bohón;
percre se gondol rá, hogy a Vénség és a halál jön,
kórtól nem riadoz, míg fiatal meg erős.
Ó, be rövidlátók, kik nem veszik észre, be gyorsan
illan az ifjúkor s véle az élet is el.
Ámde te jól tudod ezt, ne feledd el hát, hogy a szívnek
add meg a szép gyönyörök élvezetét, amig élsz!

Franyó Zoltán fordítása

Vendégvárás

Bedörzsölöm magam szagos kenőccsel és jó kámforszesszel is, mert vendég érkezett.

Franyó Zoltán fordítása

Forrás: Görög költők antológiája (A világirodalom klasszikusai, (92—98. oldal)Európa Kiadó, Bp. ISBN 963-07-2780-3

 

Szémónidész (i. e. 7. sz. második fele): iambosz- és elégiaköltő.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s