Victor Hugo

Victor Hugo – Régi dal az ifjúságról

Közzétette:

 

 

Rózsáról én nem álmodoztam.

Mentünk az erdei úton

Rózsa meg én, fecsegve hosszan,

de hogy miről, már nem tudom.

 

The young Victor Hugo

Én hűvös voltam, mint a márvány,

szórakozott és ildomos;

ballagtam, fűt-fát magyarázván,

míg szeme azt kérdezte: Nos?

 

Friss gyöngyharmat szitált a berken,

napernyőt tárt a sarju-ág;

én a rigó füttyét füleltem,

Rózsa a csalogány szavát.

 

Tizenhat voltam és mogorva,

ő húsz, a szeme csillogó;

fülemüle trillázta: Rózsa,

s engem kifütyült a rigó.

 

Aztán a lány feszes derékkal

nyujtózott, s míg gyümölcsöt ér,

a lomb közt reszketett a szép kar;

s én nem láttam, hogy hófehér.

 

Hűs csermely csobbant mély mederben,

dajkálta bársony moha-ágy;

s aludt a néma rengetegben

a természet, mely csupa vágy.

 

Rózsa, a cipőjét lerúgva

ártatlan arccal, hirtelen,

pici lábát a vízbe dugta;

s én nem láttam, hogy meztelen.

 

Nem is tudtam, mit mondjak aztán;

mentem vele a sűrűn át,

olykor mosoly rezgett az arcán,

s hallottam egy-egy sóhaját.

 

Nem láttam, mily gyönyörű Rózsa,

csak kijövet. – Buta dolog!

Ne gondoljunk rá! – szólt. S azóta

örökké erre gondolok.

(Nemes Nagy Ágnes)

Forrás: Énekek éneke – A világirodalom szerelmes verseiből (312-313. oldal) Európa Könyvkiadó, 1974 ISBN 963 07 0355 6

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s