François Villon

François Villon – Villon éneke szeretőjéhez

Közzétette:

 

 

Félelmes szépség, ravasz mint a tőr!

Rózsállik arcod, de szíved kopár.

A te keménységed kerékbe tör;

nyomodban a halálnak szele jár;

csalárdságod gyilkos csapdába zár –

oh, hideg fényű, gőgös szemsugár!

Így veszted el – hisz érte úgyse kár –

szegény legényt, ki irgalomra vár?

 

François VillonMásnak szívén zörgettem volna bár!

Akkor gyalázat biztosan nem ér.

Régen boldog volnék azóta már,

túl árkon-bokron kerget most a vér…

Hahó! Segítsetek az Istenér!

Elpusztuljak? Nincs egy reménysugár?

Vagy jön segítség, melyet esdve kér

szegény, szegény, ki irgalomra vár?

 

Várj csak virágom, megcsíp még a dér!

Int majd a hervadás; időd lejár!

Lásd, kinevetlek, ha ez utolér;

Lásd… Eh, mit is beszélek én szamár!

Oh, balgaság! Hisz énrám is mi vár?

Ne kérdezzük, míg benne tart a nyár!

Senkit többé ne tégy így tönkre már,

szegény legényt, ki irgalomra vár!

 

Ajánlás

 

Herceg, szerelmesek közt fővezér,

látod, költőd sem ellenedre jár;

de meg kell szánni – ehhez szó sem fér

szegény legényt, ki irgalomra vár.

Mészöly Dezső fordítása

Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb… (125—126. oldal) Kossuth Könyvkiadó, 1982 ISBN 963 09 1958 3 (3421)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s