waratah (Telopea speciossima)

Ausztrália különös növényei

Közzétette:

 

 

Északnyugat-Ausztrália száraz tájainak jellemző, markáns fafélesége a baobab (Adasonia grigorii). Más kontinenseken élő rokonaihoz hasonlóan, vastag törzse palackra emlékeztet, amelyben a növény tápanyagot és vizet tárol a szárazabb időszakokra. Ausztrália ősnépei a fa belső gumiszerű, puha Adasonia grigoriiszövetű részeit táplálékul is felhasználták. Az ausztráliai baobab magassága 8—10 méter, törzsének kerülete kb. ugyanannyi, de ritkán 16—18 méterre terebélyesedő idős fák is akadnak. Tavasszal nyíló virágai a kaktuszéhoz hasonlítanak, termései pedig olyanok, mintha kisebb fajta dinnyék lennének.

Ausztrália különleges növényei közül említést érdemelnek még a pázsitfák Grass-treevagy fűfák (Grass-tree, Xanthorrhoea). Fás termetű növények, melyek a liliomfélék (Liliflorae) rendjébe tartoznak. A derék vastagságú, 3—4 méter magas törzs tetején bokrétaszerűen, hosszú szálú „fűcsomó” helyezkedik el. A fűszálak közül torzsaként emelkedik ki a fürtös virágzat. A fűfák törzse kormos, fekete. Száraz időszakban ugyanis gyakoriak a pusztai tüzek, ezek felégetik a száraz bozótot, de nem ártanak a fűfáknak, amelyeknek csak a külső kérgük perzselődik meg. A fűfák nem haszontalan növények, mivel törzsük sok gyantát tartalmaz. A fűfákból évente sok száz tonna értékes nyersanyagot nyernek a festékipar számára.

Az Ausztrália trópusi vidékein élő mintegy száz cikászfaj (Cycadaceae család) régi geológiai korok maradványa. Pálma formájú növények, melyek valaha a jura időszakban élték fénykorukat, s Ausztrália sok fajnak utolsó búvóhelye. Kizárólag Queenslandben találhatók azok a Macrozamia-fajok, melyek magassága a 18 m-t is eléri. Brisbane mellett egy Macrozamia denisoni „fáról” azt tartják, hogy a Föld egyik legidősebb élő növénye: korát 3000 évesre becsülik.

A kontinens flórájának pompás és jellegzetes képviselői a banksziák. Elnevezésük Sir Joseph Banks botanikus nevét örökítette meg, aki Cook kapitánnyal érkezett Ausztráliába. Ő figyelt fel ezekre a világon máshol nem található díszes cserjékre, és elsőként írta le azokat. A baksziáknak számos faja ismert, és a kontinens minden részén előfordulnak. Általában 3—4 méter magasra megnövő fás cserjék. Különösen megkapó szépségű íz úgynevezett bullbankszia (bikabankszia, Banksia grandis). Hengeres alakú, tömött, rózsaszínű virágai úgy helyezkednek el, mint karácsonyfán a színes gyertyák.

A banksziák rendszertanilag a Protaceae családhoz tartoznak. Nagyon hasonlítanak hozzá az ún. bottlebrush cserjék („palackmosókefe”), mivel ezek különböző színű virágai is hengeres alakúak. A kis palackmosókefe cserje (Callistemon phoeniceus) sokfelé megtalálható a kontinensen.

Ausztrália köves, homokos pusztaságai igen gazdagok virágos waratah (Telopea speciossima)növényekben. Valamennyi között talán a legszebb a waratah (Telopea speciossima), nagy üstökös, vörös virágja van. Gyakran találkozhatunk a kenguruhorog nevű virágokkal (kangaroo paw, Anigozanthos), amelyeknek minden elképzelhető színben megjelenő virágai az őslakók által a kenguruk elfogására használt bothorgokhoz hasonlítanak. A sokféle változat Anigozanthos preissiiközül legszebb a bársonyos szirmú Anigozanthos preissii.

A nedvesebb vidékek gyakori növényei a páfrányok. Ausztráliában 340 páfrányfajt írtak le. Többségük Queensland trópusi esőerdőiben él. Itt, valamint Tasmania DNy-i partjain egyes fajok 8—12 méter magas fákká nőnek meg.

A vadorchideáknak legalább 600 faja él Ausztráliában. Virágjaik változatos, különleges formái alapján nevezték el őket, így van moszkitó, gyík, pillangó, darázs vagy éppenséggel repülő liba nevű orchideafaj. A rovarfogó növényeknek is sok faja megtalálható Ausztráliában. Legismertebb a cephalotus folliculariskancsónövény (Cephalotus follicularis) és a szivárványnövény (Byblis gigantea). A szárazságtűrő (xerofi) növények között ellenállóképességével első helyen áll a parakeelya (Calandrinia), mely évekig is kibírja eső nélkül. Húsos, szőlőfürtszerűen álló levelei sok vizet tartalékolnak, így a puszták állatait gyakran a parakeelya menti meg a szomjhaláltól.

Az ausztrál sivatagok növénytársulásainak az említett különleges növények csak színes élénkítői, a fő szerepet a kevésbé tetszetős, sőt mondhatnánk, barátságtalan, szúrós, tüskés cserjék játsszák.

A botanikusok Ausztrália növényvilágát külön flórabirodalomnak nyilvánították, mely szigetszerűen helyezkedik el a föld körüli övezetet alkotó tropikus és antarktikus flórabirodalmak között. A kontinens elszigeteltsége azt eredményezte, hogy növényzetének 80—85%-a endemikus (őshonos), az Északi részeken azonban a trópusi, Délen pedig a hideg övezet elemei (például a déli bükk, (Nothofagusok) is megtalálhatók.

Forrás: Balázs Dénes: Ausztrália Óceánia Antarktisz (81-82. oldal) Gondolat Kiadó, 1978 ISBN 963 280 677 8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s