Címke: vers

    Kosztolányi Dezső fordítása/ Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek

Olvasás folytatása

    Te, ki márciusban, éledő időben beszéltél a lépcsőn, szakadó esőben, s mint rügyeket hajtó márciusi erdő, tolongott előtted

Olvasás folytatása

    Dukai Takács Judithoz Hogy a szelíden érző szépnemet Letiltva minden főbb pályáiról, Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta A férjfitörvény,

Olvasás folytatása

    Még benn ülünk. A kandalló varázsa Melengeti a fázós bánatot, Bovarynét olvassuk egyre-másra, Künn zajlanak a víg vadászatok.

Olvasás folytatása

    Virrad. Szürkül a város renyhe piszka, De túl, az enyhe, tiszta messzeségben Új rajzlapját kifeszíti az égen A

Olvasás folytatása

    Az ablak sarkán nézd ezt a tenyérnyi Csiklandozó napsugarat. Hogy fészkelődik: hol tudna beférni A fekete papír alatt.

Olvasás folytatása

    Mint a szélvész, repűl a szánka A csillogó fehér havon; Virgonc ifjakkal ülve rajta Sok szép menyecske s

Olvasás folytatása

    Illőnek nem, de alkalmasnak gondolom, hogy ezúttal ne a magam versét nyomtassa le a “Nyugat”. Beszéljen most helyettem

Olvasás folytatása