Sárközi György – Kánikula
Izzad a domb, a mezőknek sápadt giz-gaza lankad, Ágyából a patak tikkadtan kiszaladt, S most a fehér kavicsok
Címke: vers
Tavaszutó – Nyárelő
Kányádi Sándor verseiből … Kányádi Sándor: Tavaszutó Ázik a Küküllő, paskolja a zápor, tovatűntén is még csurog a
Faludy György – Búcsú Recsktől
Zárószót kértek tőlem? De mondjátok, mely titkot hoztam magammal Recskről, amelyet ti nem tudtok? Én nem szólhatok másként,
Kassák Lajos – Szerelem, szerelem
Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak. Ülj hát le, galambom, ugy mint otthon, még otthonosabban, mert
Ady Endre – hajlongni emerre, amarra
Hajlongni emerre, amarra: Bús sorsot mértél, Uramisten, A magyarra S még búsabbat reám. Hiszen, jó, jó: nem vagyok
József Attila – Tavaszi sár
Az uccán a téren és a mezőn is Zuhog az eső. Zúg a kanális kiönt az árok Öreg
Balassi Bálint: Kit egy citerás lengyel leányról szerzett
1594. május 30-án halt meg báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (eredetileg Balassa vagy Balássa, Balázsa; Zólyom, 1554.
Juhász Gyula: A gyermeket, ha alszik…
A gyermeket, ha alszik, simogasd meg Egy gondolatban, mint bársony virágot, Mely szirmait bezárta. Boldog éden Ringatja most
Ibsen Henrik: Építési tervek
Oly éles még a képe, ahogy agyamba csap, – első versem közölte az este egy kis lap. Ott
Victor Hugo – Régi dal az ifjúságról
Rózsáról én nem álmodoztam. Mentünk az erdei úton Rózsa meg én, fecsegve hosszan, de hogy miről, már nem
