Komlós Aladár – Bóbita
Elvonult a birkanyáj már, a házak nyelvük kiöltve hasaltak a domb alatt, mint nyár porában vén kuvasz, elhagyottan
Címke: vers
John Milton – Halott feleségéhez
John Milton (1608–1674) nemcsak az angol költészetnek volt kiemelkedő személyisége, hanem joggal állíthatjuk, hogy a világirodalom legkiemelkedőbb egyénisége
Reményik Sándor – Kegyelem
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok
Zelk Zoltán: József Attila halálára (I—IV.)
I. Ablakban állasz, nézed a sötétet, a tájat, mely fölfalja önmagát, szörnyű torkában tűnnek már a házak, fogai
Szabó Lőrinc – Valami szép
Egész héten köd nyomta téli hegytetőnk: magas fellegek fogták fazekukba a tájat s rácsukták a fedőjüket. Ma se
Juhász Gyula – November
November Nem is búcsúzott, elment szótalan, Az ifjúságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz
Aranyosi Ervin: Advent előtt
Nem is tudom, milyen világ ez, mibe csöppentünk emberek? Szeretnék szívvel közeledni, de megtiltják, hát nem merek!
Arany János – Ősszel
Híves, borongó őszi nap; Beült hozzám az únalom: Mint a madár, ki bús, ki rab, Hallgat, komor, fázik
Dsida Jenő – Száraz ág
Szép, lankadt novemberi gally, jó bánat tiszta, lassú míve, kiről levált a röpke raj s alatta hajló, száraz
Gellért Oszkár: Kosztolányi Dezsőhöz
Mint tépett-szaggatott koszorúnak Marokba-gyűrt s marcangolt szirmait El-fölrepíti a szél: Szavaim szivemből úgy vetem ki Tehozzád, A sirodra,
Lighthouse 