Fekete István: Roráte
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre
Séta a kultúra ösvényein
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre
1944. november 4-én felrobbantották a Margit hidat Ez volt a híd első robbantása, amelyet egy második követett alig
Sánta Ferenc (1927–2008) a népi írók második nemzedékének tagjaként indult: az ő művével fémjelzett Emberavatás elnevezésű írói csoportosulást
Hol van a jégcsapos őrült, hol van a havazó homályos, Ki fagyszemével bámulta sikosra kietlen semmijét? Im, a világ borult
Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a
(1812 – 1870) Úgy kezdődött, hogy ez a Charles Dickens nevű, sok mindent próbáló angol kispolgári fiatalember megpróbálkozott az
A Nyugat ankétja (2) ZILAHY LAJOS Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogyha a modern dráma válságáról beszélünk, ez nem a dráma
Grósz Károly mondta: Amikor Grósz Károlyt egyszer fölmérgesítették, ’89 tavaszán, akkor véletlenül elmondta az igazat. “Mit akarnak maguk a többpártrendszerrel?!
Már új utálatok se jönnek, Nagy csapások meg nem csufolnak, Kopott, silány, hivatlan vendég Penészes portámon: a Holnap S roskadott
Mondhatnám-e ezt: szerencsém, hogy nem születtem igavonó állatnak, vagy ezt: kár, hogy nem lettem, fejlődtem festővé, matematikussá. Az én vitális
(Készülő verses könyvem prológusa) Bántott, döfölt folyton a Pénz is S szép humanitások játsztak velem, De lelkemből más sohsem érdekelte
Kerti pad bokrok között. Csillagos, májusi éjszaka Az asszony: A hold is elbújt. Az arcát se látom. Igaz-e ez? Igaz-e,
Így volna jó örökkön, így feledve Az életünkre mért örök tusát, Mely bomlott és vigyorgó kárörömmel Lobbantja vágyunk s szítja