A gyermek Rákóczi környezete

Közzétette:

276 évvel ezelőtt, ezen a napon halt meg II. Rákóczi Ferenc erdélyi fe­jedelem, hadvezér. II. Rákóczi Ferenc erdélyi fe­jedelem, hadvezér.I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia. Az 1703-11-ig tartó, Habsburgok elleni kuruc sza­bad­ság­harc vezére volt.

A gyermek Rákóczi környezete

Közhely, hogy a személyiség formálásában fontos helyet foglal el a gyermekkor. Rákóczinak különösen mozgalmas gyermekkora volt, amelynek emléke mélyen beleivódott szívébe, s eszmei fejlődésének egyik fontos eleme lett. Igazi mesét élt meg, amely egyszerre figyelmeztette az egyéni és közösségi sors váratlan fordulataira, kalandjaira, de mint a mesebeli királyfinál, nála is hamar kifejlesztette az önbecsülést és az elhivatottságot.

I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fiaként 1676. március 27-én született a család nem túlságosan fényes udvarházában, a Zemplén megyei Borsiban. A két leghatalmasabb magyarországi család sarja, s ez a körülmény alapvetően meghatározó számára. A Rákóczi család hatalmát a több mint egymillió holdas birtok, a sok kastély és vár, a familiáriusok hada, a jobbágyok tízezrei feletti uralom jelentette. Rangját az adta, hogy elődei között I. és II. Rákóczi György személyében két erdélyi fejedelmet tarthatott számon, akik közül az első a Habsburgok elleni harcok egyik vezetője volt, a második meg akarta szerezni a lengyel trónt, de a török büntető hadjárata miatt Bécs szövetségeseként csatában halt meg. Az apa, I. Rákóczi Ferenc csak címzetes erdélyi fejedelem volt, de nem mondott le uralkodói igényeiről s arról, hogy részt vegyen, ha nem is Erdély, de Magyarország ügyeiben. 1673-ban, néhány hónappal fia születése után meghalt.

A fiú körül kezdettől a legkülönbözőbb politikai intrikák és mendemondák alakultak ki. Alig született meg, már azt terjesztették, hogy meg akarják ölni, „babonasággal környékezték” s bölcsőjét is megbabonázták. Hogy ki és miért tört életére, ez rejtély, de sokan bécsi udvari köröket sejtettek e szándék mögött. Már arról is beszéltek, hogy a gyermek meghalt. Kazinczi Péter 1678. március 13-án jelenti Bécsből Zrínyi Ilonának: „Két nagy úr kérdezte cancellarius uram asztalánál tőllem: Igaz-e, úgymond, hogy az kis úr megholt volna? Cancellarius uram felelt: A feie sem fait, él. Ott is ez atkozot bölcsü forgha fen az discursusban”. Gubassóczy János nyitrai püspök, magyar kancellár mégis azt javasolta Zrínyi Ilonának, hogy a gyerekre való gondviselést másra ne bízza, „magának légyen vigyázása kiválóképpen ételére-italára s őnagysága igen megvigyázza, kit fog közel hozzá tartani”.

Várak, kastélyok, udvarházak

Milyen volt az a környezet, amelyben először eszmélkedett? Várak, kastélyok és udvarházak világa Észak-Magyarországon. Anyja szívesebben tartózkodik Sárospatakon, de onnan gyakran rándul át Regécre és más birtokokra. Nagyanyja Munkácson él, ahol a gyermek hosszabb időt tölt. Jól ismerjük a munkácsi várat és berendezését, amelyről a feladás után a császári tisztviselők leltárt készítettek. Összesen 42 szobát, vagy ahogy akkor mondták – „házat”, 15 „boltot” (tehát boltozatos kis szobát), több mint száz, felében megrongált ablakot, 99 ajtót és 42 kályhát (12 pince vagy kazamata mellett) írtak össze. A bútorzat a következő volt: 25 asztal, 5 szék, 15 pad. 60 láda, 3 szekrény és 16 ágy. A lakóházak fő dísze a szőnyeg és a kárpit, s Munkácson török szőnyegek és zöld selyemkárpitok szép számban akadtak.

A leltárból megismerjük a főurak ruházatát is, amely gazdag, díszes és élénk színű volt s különböző külföldi anyagokból készült, brokát, bíbor, bársony, kamuka, aranyszállal átszőtt más értékes szövetek, velencei, angliai vagy „fajlandis” posztók, selymek, gyolcsok szerepelnek a leírásban.

A korabeli életmódhoz hozzátartozott a lovaglás, és az összeírásban sok gazdagon díszített lószerszámot is feljegyeztek. Csak egy példát idézünk, nem a leltárból, hanem egy 1688. augusztus 16-i feljegyzésből: „Vittünk ki praefectus Uram szamara az Urfi Ő Nagysága nyergei közül egyet, ennek az két kapaja [kápája] egészen bé volt borítva aranyos ezüsttel kívül felöl, belöl veres barsonnyal borítva és 47 aranyos ezüst szeggel meg varva, parnaja is veres barsonybul 25 scofium arany ezüstbül verve rajta, nagy veres, jo gazdagon kis oldal bür is rajta baranybul, úgy meg varva, öreg oldal bür is rajta, csak bür ismet mas nyeregrül”. A fejedelmi gyermek nyergéről van szó, de ez a pompa jellemző a leltárba felvett lószerszámok többségére is.

Zrínyi Ilona engedélyt kapott arra, hogy ékszereit később magával vigye Bécsbe, s a leltár 120 különböző ékszert sorol fel. Köztük volt egy „gyíkocska 10 gyémánttal”, „egy rubintos rózsa 58 rubinttal”, „egy nyakravaló 23 öreg rubinttal és gyémánttal”, „egy övre való csat 147 gyémánttal rakott”, „egy párta 5 gyémántos rózsával és gyöngyökkel rakott”, „két gyémántos rózsa, mindenek 36 gyémánttal,” „egy arany gyémántos násfa 102 gyémánttal”, „egy pelikán melljén örög smaragdda „egy contrafe [contre-faix] 44 gyémánttal”, „egy arany rubintos és gyémántos órácska” és így tovább. Az ékszereket 70 476 forintra becsülték, ami nem volt kis összeg, hisz a nádor évi fizetése is csak 20 000 forint volt. Nemhiába mesélt a nép a Rákóczi-kincsekről, amelyekre oly nagyon áhítoztak a császári udvar előkelőségei.

A munkácsi környezet tárgyairól képet kaphatunk abból a felsorolásból is, amelyet Kőrösy György készített 1688-ban Lajstrom az Meltoságos Rákóczi Arvak Munkácsban meg maradot és ide Patakra hozatot köntös és mas portékakrul címen, amely bársonyból és más drága anyagokból készült színes dolmányok, menték és más ruhák mellett felsorolja a könyveket és képeket is. Így a könyvek között szerepel: „Két horvát imádságos könyv; Egy magyar Kempis, két német könyv, egy Job élete, Szent Ignac és Serafin, Szent Ferencz élete, Egy kis magyar imadsagos könyv, öt könyv, kiben formák vadnak, egy német könyv, két formás könyv”. Ezek voltak Zrínyi Ilona olvasmányai. A képek között: „Egy kép, ezt Aspremont Uram elvitte, az Zrínyi Ilona képe vót”, „Egy tükör kiben Boldog Asszony egy kis Jézussal írva, Egy Boldog Asszony kepi, a kis Jézussal, ezüstös az ramaja, Két fekete ramaju kep, Apácza munka, öveggel borítottak, Sz. Borbála mindenik, egy réz kis kép egy felöl czeztuchai [Czestochowai] Boldog Asszony, mas felöl valami királyi vendegseg írva”. Emellett volt a tárgyak között egy ereklyetartó, „egy kis ostabla elefant csontbul”, „kis tök, ezt az Urfinak Geczi Istvan hozta török országbul”.

A család másik gyakori tartózkodási helye Sárospatak, ahol ekkor még állt a vár teljes épségében (1702-ben császári rendeletre robbantották fel), a középkori lakótoronnyal, a reneszánsz Perényi-szárnnyal és az I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna által építtetett 17. századbeli barokk épületekkel. Felszereléséről valamelyes képet nyerhetünk az 1701-es összeírásból, amely persze nemcsak a régi tárgyakat jegyezte fel, hanem mindazt, amivel II. Rákóczi Ferenc is gyarapította. A lakótoronyban a földszinten a „kancellária pitvara” helyezkedett el, felette a templom, amelynek „nagy ablaka, egy puszta oltára” volt, s „benne egy térdeplő szék” (Rákóczi puritán vallásosságára utal). Közelében egy kisebb terem, melynek falai hajdan újkeresztény kályhákkal voltak megrakva, vele szemben „egy kis bolt, benne olasz kemence.” A Perényi szárnyban, az ebédlőteremben „nagy fiókos ablak, ónba foglalt kristályüveggel és vas rostéllyal”, a falon „36 aranyos kárpit, két vásznos, egy karszék és egy aranyos tükör, a palota deszkával padi mentirozott”, Sok más szoba mellett volt egy „aranyos palota, ajtaja felszer sarokvasas, hevederes, rekeszes pléhes, ablakai nagy ónbafoglalt kristályüvegesek, vas rostélyosak, egy nagy úri kályhás kemence benne, kilenc kőlábon álló, téglával padimentomozott mennyezeti aranyos és külön-külön festékes, egy pohárszék, benne négy fiókjával”.

A várnak szép kertje is volt, amelyet még Lorántffy Zsuzsanna telepített és Zrínyi Ilona is gondozott, Kellemessy János várnagy 1685. május 5-én írja: „Hortobágy vize mellől datált méltóságos levelét Nagyságodnak nagy alázatossággal vöttem. Imádságos könyveknek és porozóknak méltóságos kezeihez való juttatását jól értem. Hozza Isten Nagyságtokat ide közel a szép kertekhez s virágokhoz; az árokban levő kertet kezdi építeni a német kertész, csak virágok híjjával van a kert; Isten ide hozván Nagyságodat, valamikor ott fog sétálni Nagyságtok, anélkül sem lész szükes”. A levél Példa arra is, hogy a kor magyarjai értettek a „komplimentekhez”.

Udvartartás

A családnak fejedelmi udvartartása volt. Az apa, I. Rákóczi Ferenc udvara 1670-ig több mint 150 főből (köztük 23 főember) állt, egy 450 főt kitevő kis hadseregen kívül, amelynek eltartására évente 65 000 forintot fordított. Az összeesküvés felfedezése után kisebb udvartartással is beérte, miután a bécsi udvar súlyos váltságdíjra (400 000 forintra) kötelezte. Zrínyi Ilona maga kis udvart tartott, de ennek létszáma is meghaladta a száz főt attól függően, hogy hol tartózkodott.

Az udvarban szigorú rendtartás alakult ki még az erdélyi fejedelmek idején. 6–7 óra tájban keltek, reggeli gyanánt a felnőttek égett vagy ürmös bort ittak, fügét, mazsolaszőlőt ettek. Tíz óra tájban – „féldélkor”, ahogy Apor Péter mondja – ebédeltek ón- vagy ezüstedényekből, miután először öntéssel kezet mostak, külön az asszonyok és külön a férfiak. Az étkezéshez asztali áldás elmondása után ültek le. Általában három fogást tálaltak fel s mindenikhez, különféle borokat. Délután hat órakor vacsoráztak szűkebb körben és szerényebben. Este 10 órakor feküdtek le.

Ez a környezet hamar hozzászoktatta Rákóczit ahhoz a gondolathoz, hogy a gazdagság, a pompa, a szertartásosság születésénél, vagyonánál, hatalmánál fogva jár. Csak később a száműzetésben, a függetlenségi harc bukása után írott Vallomásokban kérdőjelezi meg ezt a felfogást, de akkor sem valamiféle társadalmi jellegű önvizsgálatból kiindulva, hanem vallási megfontolásokból. „Szégyennel és orcám pirulásával gondolom el, Uram, a te születésedet és annak körülményeit – összehasonlítván azt a magaméval. Te Istenem, aki teremtetted a világmindenséget és engemet is, istállóban jössz a világra, én meg palotában. Te ökör és szamár között pihensz, szegény pásztoremberektől körülvéve, engem pedig – noha a te szemed előtt por és féreg vagyok – udvaroncok sűrű sokasága környez. A te szüleid szegény emberek, az enyéim fejedelmi személyek; te szegénységbe jössz a világra, én pedig bőségben.” Környezete nem erre a magatartásra nevelte, sőt mindent megtett azért, hogy természetesnek tartsa állapotát, érezze rangját és fejlessze hivatástudatát.

Forrás: Részlet Köpeczi Béla: A fiatal Rákóczi szellemi útja című monográfiájából – Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s