Petőfi Sándor – A költészet
A Költészet Oh szent költészet, mint le vagy alázva, Miként tiporják méltóságodat Az ostobák, s ép akkor, amidőn
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
A Költészet Oh szent költészet, mint le vagy alázva, Miként tiporják méltóságodat Az ostobák, s ép akkor, amidőn
A nagyböjti időszak, végén Jézus kereszthalálával és föltámadásának dicsőségével, az egyházi év legfontosabb fejezete. Hitünk legélesebb kontrasztjait egyesíti
Élt egyszer Simlában egy nagyon szép leány, egy szegény, de becsületes kerületi biró leánya. Jó leány volt; de
Zöld helyiérdekű szerelvény fut a töltésen, az utasok belátnak a kertbe. Ámbár itt, a végállomás előtt, már kevés
Abban az időben történt, midőn Augusztus volt a császár Rómában, és Heródes a király Jeruzsálemben. Történt pedig ekkor,
Kosztolányi Dezső fordítása/ Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek
Meghajtom bűnbánón fejem S mit rég’ tevék, imádkozom. Általnyilallik lelkemen Egy rég’ nem érzett fájdalom. Egy rég’ nem
Te, ki márciusban, éledő időben beszéltél a lépcsőn, szakadó esőben, s mint rügyeket hajtó márciusi erdő, tolongott előtted
(részlet) A tél végét a melegebb szelek érkezése jelzi. A jég hátán ilyenkor egyik napról a másikra megolvad
Variáció egy népdalra Libidári dombon, longori hegy alatt, kilenc legény baktat. Tréfás kilenc legények. Este betértek a kocsmába,