Közzétette:
Épületes csodák, s közéjük egy bájos város
„Szent György a Székelyföldnek legrégibb városai közé tartozik. Csinos, cserépfedeles házai, élénk 
forgalmú széles utczái, díszes boltjai, tágas főtere, árnyékos sétahelyei nagyon kedvező benyomást tesznek az idegenre. Maga a város az Olt folyó jobb partján, síkságon terül el.”
(Dr. Hankó Vilmos,1896)
El kell mondani, Sepsiszentgyörgy csakúgy nem szépségéről híres, mint Csíkszereda, Zilah, Dézs meg a többi, szocializmus által tönkretett erdélyi város. Ráment szinte teljesen a kísérletezésre, a szürke szögletesség erőltetésére. Inkább a levegője fantasztikus neki. Meg ebből következően a lakossága, ami lelket lehel belé, élettel tölti meg.
A helység fölöttébb tehetséges festőjéről, Gyárfás Jenőről elnevezett képtár korábban Városi Mérőház volt, s ezt az oldalán megmaradt felirat is jelzi. Helyben igaz csak Bazárként emlegetik, s a pontos időt a tornyában elhelyezett óráról tudják.
Sepsiszentgyörgy ugyanis a sport és a kultúra valóságos fellegvárává vált az idők folyamán. Igencsak fut a szekere a bajnokságban még a fővárosiakat is megszorító női kosárlabdacsapatnak, fantasztikus előadások érik egymást a színházban – ahol helyi szülöttek és nem messziről jött művészlelkek rendezik a darabokat –, és öt kórus is emeli az itt folyó élet fényét. S ahogy elnézzük a város szívében lévő, s az összképet jelentősen javító park egy hétköznapját, lelkivilágával sincs semmi baj. A jelek szerint legalábbis az emberek boldogok, elégedettek, szeretnek itt élni.
Pedig abból a fentebb festett szép képből sok tényleg nem maradt. Szigetként egy gimnázium, egy képtár és egy erődtemplom. No meg a hajdani főutca, annak egy darabja. Illetve ama millenniumi évben leírt mondathoz képest újabb szigetek is létrejöttek, szinte egytől egyig Kós Károly kéznyomai. Mert a múzeum mellett két iskolát és több villát, magánházat is ő tervezett.
Előbbiek közül a ma Gyermekek Klubjaként működő egykori református népiskola, míg utóbbiak közül a Csulak-ház és a Keresztes-ház a legjellegzetesebb. A Mikó Imre utca 11. szám alatti Keresztes-ház például úgy 
teljesen falusias, hogy egy város veszi körül. Ha már Mikó Imrét, a székelyek Széchenyijét emlegettük, mondjuk el azt is: az ő felajánlásával indult meg a székelyföld egyik legrégibb tanintézményének, az immáron róla elnevezett gimnáziumnak az építése, Sajnos már nem élhette meg annak átadását, hiszen 1876-ban halála után majd húsz évvel, 1893-ban készült el teljesen az Alpár Ignác által tervezett nagyszerű épület. Annál is tovább tartott a város legrégibb emlékének számító református erődtemplom építése. Már ha azt vesszük alapul, hogy a 14. századi alapokon létrejött, 1547-ben a gótika jegyében átépült erősség harangtornya csak 1829-ben csatlakozott az együtteshez. Mi több, a templomvár mai képét igencsak meghatározó ravatalozó – ami úgyszintén Kós Károly műve – 1968-ban, a bejárati székelykapu pedig 1980-ban került a helyére. Ez utóbbit a híres népművészeti táborban, Csernátonban faragták.
A városközponttól távolabb, egy különálló dombon felépült református vártemplom több mint ötszáz évet fog át. Mátyás király korabeli alapjain ugyanis Eger török ostromakor megújult, tornya nagyjából Petőfivel egyidős, ravatalozóját pedig a prágai tavasz és a holdra szállás idején tervezte Kós Károly.
Az egykor egész Háromszék, ma már csak Kovászna központjaként működő, a mai Szászsebes székelyeinek letelepedésével létrejött város tehát kínál azért épp elég látnivalót. Így pedig elmondhatjuk, noha nem volt szerencséje a szocializmussal. És csak az emlegetett szigetek maradtak meg régi önmagából, Sepsiszentgyörgy egy élhető és szeretni való városa a végeknek.
Egy hely, ahol jó élni, s amire büszkének kell feltétlenül lenni.
Forrás: Técsi Zoltán-Illyés Csaba – Erdély legszebb városai és főterei (54—55. oldal,Kárpáti Kincsestár, Pannon-Literatúra Kft. 2020 ISBN 978 963 237 236 5
Lighthouse 