Kós Károly

Közzétette:

 

 

Az erdélyi kultúra meghatározó személyisége, az építészként, grafikusként, könyvkiadóként és szépíróként is jelentős alkotó, Kós Károly (Temesvár, 1883. dec. 16. – Kolozsvár, 1977. aug. 6.) a budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Erdélyt bejárva tanulmányozta a népi építészet hagyományait, amelyeket élete során valamennyi alkotásában alkalmazott. Első építészi munkáit Zrumeczky Dezsővel közösen készítette; például az óbudai református templom és parókia (1908-1909), valamint a budapesti Állatkert pavilonjainak (1909-1912) terveit. 1910-ben maga és családja részére Kós Károly felépítette a később legendássá vált Varjúvárat Sztánán, Kalotaszeg szívében. A XX. század első másfél évtizedében tervezte a városmajori iskolát, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, a kispesti Wekerle lakótelep főterének néhány épületét. Az első világháború alatt két évet töltött Törökországban a konstantinápolyi Magyar Intézet munkatársaként; itt tanulmányozta a bizánci és muzulmán építészetet, amiről 1918-ban nagyszabású várostörténeti monográfiát jelentetett meg Sztambul címmel.

 

Kós Károly emléktábla Révkomáromban (Fotó: Vimola Ágnes)

 

A két világháború közötti időszakban az erdélyi magyarság kulturális és politikai életének megszervezését, a magyar kisebbség összefogását és aktivizálását tűzte ki célul. A Varjúvárban nyomdát rendezett be és színes metszetekkel illusztrált könyveket adott ki, például az Erdély kövei (1922) illetve az Atila királról ének (1923) címűeket. 1924-ben megalapította az Erdélyi Szépmíves Céhet, amely erdélyi írók műveit adta ki, szerkesztette az Erdélyi Helikon című folyóiratot. Szépírói tevékenysége egyre jelentősebbé vált, de a regények, drámák mellett építészeti, néprajzi tanulmányokat is közölt. Utóbbiak közül a legjelentősebb A lakóház művészete (1928) című, amelyben az egészséges, esztétikus falusi életkörülmények megoldására tesz javaslatot korszerű, de művészi értékű és helyi anyagokat felhasználó típusterveket is közreadva. Mezőgazdasági koncepciójának gyakorlati és intézményes megvalósítására szolgált a bábonyi mezőgazdasági iskola és mintagazdaság létesítése 1936-ban. Ezek, és a Varjúvár a második világháború áldozatai lettek. A háború után több kiadásban is megjelent Mezőgazdasági építészet című műve a kollektív gazdálkodás alternatíváival, az azokhoz kapcsolódó építészeti megoldásokkal foglalkozik, gazdagon illusztrálva, konkrét példákat közölve. Élete hetvenedik évében vonult nyugállományba, de alkotó tevékenységét haláláig folytatta.

 

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s