Mahatma Gandhi in 1940

Mahátma Gandhi

Közzétette:

 

 

India függetlenségének élharcosa az egész világnak példát szolgáltatott azzal, hogy erőszakmentesen, polgári engedetlenséggel küzdött az emberi jogokért.

Mandász Karamcsand Gandhi már 1922-ben kitűnt azzal, hogy ragaszkodik a békés eszközökhöz. Eddigre az indiai függetlenségi mozgalom vezetője lett, és tisztelőitől megkapta a Mahátma („Nagy Lélek”) nevet. Amikor a brit árucikkek ellen meghirdetett országos bojkottja az északi Csauri Csaura városban erőszakba torkollott, azonnal letiltotta az akciót, majd éhségsztrájkot tartott (ez mindvégig egyik kedvenc módszere maradt), és a bíróságon a legszigorúbb büntetést kérte maga ellen; végül hat évi börtönbüntetésre ítélték, amiből kettőt töltött le.

Az angolok nem először börtönözték be őt, hiszen már korábban, dél-afrikai ügyvédként elkezdte ellenük a függetlenségi harcot. Végül egész életében összesen hat évet töltött fogságban, holott mindig is ragaszkodott az erőszakmentességhez.

 

Mahatma Gandhi in 1940

Mohandász Karamcsand Gandhi, híveitől kapott tiszteletnevén Mahátma Gandhi Porbandar, Gudzsarát állam, 1869. október 2. – Újdelhi, Delhi állam, 1948. január 30.) jogász, politikus. India politikai és spirituális vezetője, az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja. | Gandhi 1940-ben, amikor arra szólította fel a briteket, hogy erőszakmentességgel reagáljanak Hitler agressziójára – amit természetesen az egész ország elutasított.

Kereskedőcsalád sarja volt, akit Európába küldtek tanulni, s Londonban szerzett jogi diplomát. Kényelmes értelmiségi élet várt rá, azonban sorsa más fordulatot vett. 1893-ban Dél-Afrikában vállalt el egy ügyet, ahol népes hindu közösség élt. Itt kellett először a saját bőrén megtapasztalnia a faji megkülönböztetést, amire válaszul pártot alapított Natali Hindu Kongresszus néven, valamint az első asramot, egyfajta csaknem szerzetesi közösséget, amelynek tagjai közösen dolgoztak és imádkoztak. Ugyancsak Dél-Afrikában folyamodott először a polgári elégedetlenség módszeréhez.

1915-ben tért haza Indiába, ahol az 1885-ben alapított Kongresszus Párt elnökeként ugyancsak a függetlenségi mozgalom élére állt. Különösen nagy feltűnést keltett 1930-as akciója, az Ahmedábádból a tengerpartig megtett „sómenet”-nek elkeresztelt 400 kilométeres zarándokút, amellyel a britek sómonopóliuma ellen tiltakozott több ezer hívével együtt.

1942-ben a függetlenségi mozgalom újabb fázisába érkezett: Gandhi meghirdette az új jelszót, a briteknek szóló Quit India”-t (jelentése: „Takarodjatok Indiából!”). Ezt a célt aztán váratlanul hamar sikerült elérni: 1947. augusztus 16-án kihirdették India függetlenségét. Gandhi mégsem örvendhetett felhőtlenül, mivel az új államalakulatot a muszlimok és a hinduk olykor erőszakba torkolló vallási ellentéte osztotta meg, ami végül nem egy, hanem két új önálló állam: India és Pakisztán megalakulásához vezetett.

 

Mahatma Gandhi in 1946

Egy amerikai fotós 1946-os képe a rokkával dolgozó Gandhiról, akinek a fonás volt egyik kedvenc foglalatossága.

Gandhi ebben az időszakban csupán békíteni igyekezett a szemben álló feleket, de ez nem mindenkinek volt ínyére; a béke apostola erőszak áldozata lett. Valaki, aki a Pakisztánnak tett engedmények miatt a hinduk árulójának tekintette őt, három pisztolylövéssel megölte. Születésnapját 2007-ben az ENSZ az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította.

Forrás: Roberto Mottadelli, Gianni Morelli – A 20. század legmeghatározóbb egyéniségei (36—39. oldal) Corvina Kiadó, 2018 ISBN 978 963 13 6495 8

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s