A Huszita Biblia

Közzétette: Lighhouse

A huszitizmus eszméi Magyarországon is terjedtek. Egyebek mellett erre utal Husz két magyar tanítványának nagy jelentőségű vállalkozása: a Biblia első magyar fordításának elkészítése. Ez a szellemisége és helyesírása alapján Huszita Bibliának nevezett mű a 15. század első harmadában készült, s a század második felében összeállított kódexekben maradt ránk. A magyar nyelvű írásbeliség terjedésének jelei azok a latin-magyar szójegyzékek is, amelyek legrégebbi szótáraink alapjait képezték. Az első ilyen ismert szószedet, a feltalálási és őrzési helye alapján königsbergi szójegyzéknek nevezett munka, amely 1380 körül készült, száz latin szó magyar értelmezését adta meg. Mindezek a magyar írásbeliség terjedéséről tanúskodnak. Ez azonban még egyáltalán nem volt átütő; a latin még évtizedekig uralta az írásos magyar kultúrát, miközben a nyugat- és közép-európai államokban már a nemzeti nyelvek használata került előtérbe. Az Ibériai-félsziget nagy részén a 13. század óta nemcsak a kódexek és krónikák készültek spanyol nyelven, hanem a törvények és az okmányok is. Csehországban már Husz fellépése előtt virágzott az ócseh nyelvű világi és egyházi irodalom. A 14. század első felének három kiemelkedő irodalmi alkotása – Dante Isteni színjátéka, Jean Froissart százéves háborúval foglalkozó krónikája (Les Chroniques) és Geoffrey Chaucer Canterburyi meséi – egyaránt nemzeti nyelven, olaszul, franciául és angolul íródott. Az angol királyok a 14. század végétől koronázási esküjüket is mindig angolul tették le. Olyan hosszú ideig, mint Magyarországon, a latin nyelv csak Lengyelországban uralta az írott kultúrát.