Közzétette:
“Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk, amelyen nem táncoltunk legalább egyszer.” Nietzsche
„A Nemzetközi Színházi Intézet 1981. évi madridi közgyűlése hirdette meg annak emlékére, hogy 1727-ben ezen a napon született Jean G. Noverre francia balett-táncos, az egyetemes táncművészet megújítója. Noverre a tánc nagy reformere volt, Levelek a táncról és a balettekről című művében szakítani kívánt mindazzal, ami hagyományos volt (maszk, kosárszoknya, sarkas tánccipő), s a táncot 
új szabályokkal, új elemekkel (zene, díszlet, rendezés) gazdagította. Ő teremtette meg a cselekményes balettet, amelyben a drámai mondanivaló és a pantomim elsőbbséget kapott. Noha több mint 150 balettet koreografált, mégis inkább íróként, teoretikusként tartják számon. A világnapot első ízben 1982-ben ünnepelték.”
forrás: A táncművészet világnapja (mtva.hu)
„… a tánc művészete nem valami újdonsült tevékenység és nem is tegnap vagy tegnapelőtt, esetleg nagyapánknak, vagy nagyapánk nagyapjának idejében keletkezett, hanem azok, akik a helyes tanítást közlik a tánc eredetéről, azt mondják, hogy a világmindenség keletkezésekor született meg a tánc is, mint amaz ősi Szerelem kísérő tüneménye. Mert a csillagok kartánca és a bolygóknak az állócsillagokhoz való viszonya és ritmikus kapcsolódásaik és mozgásuk harmonikus rendje ennek az elsőszülött táncnak a példaszerű megnyilvánulásai. Apránként növekedve és mindig egy lépést haladva a tökéletesedés felé, most úgy tetszik, hogy fejlődése csúcspontjára ért és valami sokoldalú és harmóniában gazdag és múzsákkal teli érték lett belőle.”
„… nem csak gyönyörködteti azokat, kik nézik, hanem hasznukra is van, […] neveli és tanítja őket, […] rendet visz a nézők lelkébe szépséges látványokkal foglalkoztatva őket, értékes hallani valókkal kötve le figyelmüket, lélek és test valamilyen közös szépségét fejezve ki…”
(forrás: Lukianos: Beszélgetés a táncról. Helikon, 1959, 15-18.o.)
József Attila Könyvtár – Dunaújváros
Lighthouse 