A hettita mitológia és vallás maradványai

Angorától öt napi járóföldre esnek Bogazköy (Boğazkale) romjai, melyeket 1906-ban Hugo Winckler kutatott fel, s az ásatás rövid idő alatt 2500 feliratos cserepet hozott napfényre. Az 1907-ben megújított kutatás a leletek számát gyarapította. A leletek azt bizonyítják, hogy Bogazköy negyedfélezer évvel ezelőtt Hatti néven a hettiták fővárosa volt, akik akkoriban Elő-Ázsia népei között fontos szerepet játszottak, Babilonnal és Egyiptommal állandó kulturális viszonyban, de harcban is állottak. A Bogazköyi emlékek egy része éppúgy, mint az Egyiptomban napfényre került Tell-el-Amarna-i leleté, babiloni nyelven volt írva. A hettita nyelvű emlékeket még nem tudjuk elolvasni és megérteni.

A hettitákról egyelőre csak annyit tudunk, hogy a tulajdonképpeni hettita (hatti) nép mellett, amelynek központja Bogazköy tájékán volt, volt egy másik mitanninak nevezett nép is, amely Szíria északi részén és Mezopotámiában volt megtelepedve, s az asszírok elődének tekintendő.

Vallásuk maradványai Elő-Ázsia vallásaiban feltalálhatók. Klasszikus emléke a Bogazköy mellett sziklába vájt yazily-kayai istenkörmenet, amely hegycsúcsokon, illetve párducokon egymás felé közeledő istenalakokat ábrázol. Egy férfi- és nőisten találkoznak egymással. Mindkettő kezében virág, ezzel üdvözlik egymást. Az istennő kezében egy kétfejű sason látunk két másik istennőt, (Ez lesz alkalmasint a legrégibb kétfejű sasábrázolás a világon.) A férfi-isten két hegyes fövegű alak fején áll, jobbkezében buzogányt tart, bal kezében virágot nyújt az istennőnek, mellette egy hasonlóképpen hegyes föveget hordó bárány formájú állat, a nőisten, párducháton állva jön, jobbjában tartja a virágot, s szintén egy süveges állat van mellette szolgáló helyzetben, tehát alighanem kutya lehet. Az emlék értelme nem világos, míg feliratát meg nem fejtik.

A yazily-kayai istenprocesszió. A régi hettita főváros (a mai Bogazköy mellett) A legfőbb istentiszteleti helye a hegyek közt egy sziklafalak által körülzért terület, ahol a szabad ég alatt áldoztak. A sziklafalakra kifaragott domborművek isteneiket és elébük járuló híveket ábrázolnak.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (149—151. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0