vers – 93 Oldal – Lighthouse

Wass Albert: BÚCSÚDAL

Ma nagyon csókolj, nyíljék ki lelked legszebb csók-virága: ma csókolsz utoljára. Ma nagyon szeress, égjen ki lelked legforróbb sugára: ma

Már voltam botránkoztató s botránytól rettegő is; tudom, hogy néha bűn a szó, a hallgatás megőriz, de inkább vádoltam magam,

[magyar átírás: Rabindranáth Thákur] Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár Versek A kertész című kötetből Áprily Lajos fordítása Mondd meg nekem,

Jól megjelölte ezt az ezredévet: kereszttel írta rá kemény nevét, mint halhatatlan győzelmi ék. Alapkő lett, de kőnél súlyosabban vetette

Baják K. Zsuzsanna (Susy Berg) Korábban is írtam már hosszabb verseket (angolul is). 2008-ban eszembe jutottak a kedves kis haikuk,

TI: Szembe a Nappal (1910) Belenéztem a Napba Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen, A virradati Napba két szemmel belenéztem. És

asztaltól a székig; udvaron a faltól el, a kerítésig. S lépkedvén, anyámmal, majd az iskoláig. Apámmal elmegyek szerelmem házáig. Hullatja

Csillogó, fehér ködöt szül Fönt a hold ezüstfehéren, Épp a víz fölé borítja, Szétteríti lent a réten: Sok virág gyül

Ha van hozzá jó szemed, és a dalaimba nézel, szép fiatal hölgyikét látsz andalogni ott le és fel. Ha van

– Élő anyámnak Vészes sirálysikollyal ha fölsikoltok nem hallja senki pedig testvéreim a milliók sikoltanak akik meghalnak valahol és milliók