vers – 35 Oldal – Lighthouse

Devecseri Gábor – Március

Te, ki márciusban, éledő időben beszéltél a lépcsőn, szakadó esőben, s mint rügyeket hajtó márciusi erdő, tolongott előtted

Dukai Takács Judithoz Hogy a szelíden érző szépnemet Letiltva minden főbb pályáiról, Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta A férjfitörvény,

Még benn ülünk. A kandalló varázsa Melengeti a fázós bánatot, Bovarynét olvassuk egyre-másra, Künn zajlanak a víg vadászatok.

Virrad. Szürkül a város renyhe piszka, De túl, az enyhe, tiszta messzeségben Új rajzlapját kifeszíti az égen A

Az ablak sarkán nézd ezt a tenyérnyi Csiklandozó napsugarat. Hogy fészkelődik: hol tudna beférni A fekete papír alatt.

Mint a szélvész, repűl a szánka A csillogó fehér havon; Virgonc ifjakkal ülve rajta Sok szép menyecske s

Illőnek nem, de alkalmasnak gondolom, hogy ezúttal ne a magam versét nyomtassa le a “Nyugat”. Beszéljen most helyettem

Tamkó Sirató Károly egyike azon keveseknek, akik megújították a magyar gyermeklírát: a hagyományhoz oly szorosan kötődő műfajt új

Hittem, sugárod voltam, és te rózsa, Mely illatot s színt tőle nyer csupán; Szerettelek, s szerelmem boldogsága Volt,

(Gina emlékkönyvébe) Mint a Montblanc csucsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé