Mihály Csokonai Vitéz is one of the most significant poets of the Hungarian Enlightenment.

Ady Endre: Csokonai – A Békekötésre

Közzétette:

 

 

Illőnek nem, de alkalmasnak gondolom, hogy ezúttal ne a magam versét nyomtassa le a “Nyugat”. Beszéljen most helyettem ősi testvérem egyik versével a sok hasonló közül: Csokonai Vitéz Mihály.

 

Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.) a magyar felvilágosodás-kori irodalom egyik legjelentősebb költője.

 

Tölts pohárt, gyermek! nesze, tölts fejér bort,
Mert fejér borral fogom innepelni
Boldog esztendők ide érkezését,
Tölts bele, gyermek!

Most örüljünk már, mivel, ah! az elmúlt
Gyászos esztendő sok ezer magányos
És közönséges bajokat hozott rám,
S árva hazámra.

Visszatért immár olajággal a frigy.
A kemény hadnak kialudt kanóca,
Múlik a jajszó, s örömünket áldott
Béke tetézi.

Béke! frigy! oh két nevezet! mi hányszor,
Értetek hányszor, s be heven sohajtánk!
Négy betű, négy-négy poharat csapok fel
Értetek én is.

Éljen a szent frígy szomorú hazánkban,
Fel ne lázadjon soha békeségünk,
Hogy sok esztendő elejére jussunk
Ilyen örömmel!

Boldog ország az, s az aranyvilágnak
Látszik ott némely fogyatéka, melynek
Tiszta csendesség kebelébe nyugszik,
S nincs hada kinn is.

Boldog ország az, hol az árva s özvegy
Nem bocsát, sírván az egekre átkot,
Szántogat minden, s kiki szőlejében
Kényire munkál.

Semmi mesterség nem enyészik ottan,
Gazdag a kalmár, s az egész közönség,
Ott tanít a bölcs, danol a poeta,
Él az igazság.

Ah, ti felperzselt legelők parázsa!
Összedűlt várak s faluk omladéki!
Vérbe tajtékzó patakok, s dögöktől
Bűzletes ég, föld!

Ah, ti borzasztó fene látomások!…
Félek ily gyászszint ecsetemre venni –
Átkozott volt az, ki előbb örök hírt
Hadba vadászott!

Durva Herosok! noha száz babértok
Lenne a bérem, vagy ez a világ is,
Még se kívánnék veletek cserélni:
Míg Lili kedvel.

Csakhogy e kedves haza békeségben
Álljon, és légyen pecsenyém, kenyérkém,
S jó magyar nektárt igyam arra, eb lesz
Néktek irígytek.

Csak közel hozzám ne dörögjön ágyú,
Hogy barátimnak fecsegésit értsem,
Csak picziny lantom cicorázzon, adieu
Trombita-dobszó!

Oh dicső két név: Szeretet! Barátság!
Ah becses két név: Puky, hív barátom!
És te óhajtott Lili, életemnek
Édes aránya!

Négy betűből áll neve mindeniknek,
A kiket szívből szeretek: te gyermek,
Hozz elő négy-négy poharat! Ma inni
Kell ezekért is.

Boldog esztendő legyen ez tinéktek,
Érjetek még több s gyönyörűbb időket:
Véletek légyen nekem is sok ilyen
Jánusi víg nap!

Volna nekem versem írni való elég, de, akik várnák is, gyönyörködjenek ezúttal a régi vátesben, Csokonai Vitéz Mihályban.

Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 23. szám

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s