| Egy szép reggelre gondolok, |
| és mosolygok és meghalok. |
| Kéklett az ég, sütött a nap; |
| mentem sötét fenyők alatt. |
| azt fütyölte, hogy élni jó; |
| hogy élni jó, hogy élni szép, |
| ha fogják az ember kezét. |
|
| Jó lenni nagynak, kicsinek, |
| mindennek és mindenkinek, |
| nagy kertben élni nyáron át, |
| fenyőre szállni rangosan, |
| fütyölni szépen, hangosan, |
| hirdetni vígan szerteszét, |
| hogy élni jó, hogy élni szép, |
| hogy élni jó, hogy élni szép, |
| ha fogják az ember kezét. |
|
| Egy szép reggelre gondolok, |
| és mosolygok és meghalok. |
| Kék lesz az ég, ragyog a nap; |
| megyek magas fenyők alatt; |
| s megszólal egy rigó a fán. |
| Azt mondja majd az a rigó, |
| hogy élni szép, hogy élni jó, |
| de halni szebb, de halni jobb, |
| s én mosolygok és meghalok. |
|
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...
Kapcsolódó bejegyzések
Közzétette: 
Lighthouse 