novella – 7 Oldal – Lighthouse

Kavabata Jaszunari – Zakuro, a gránátalma (Részlet)

Fordította Gergely Ágnes. Nagyvilág, 1981/1. A részletet válogatta Tóth Anna. Azon az éjszakán az erősödő szélben a gránátalmafa

Valahol a külváros utcáin csatangolt céltalanul és nagyon fáradtan, amikor először találkozott össze a leánnyal. Nem is emlékezett

A lányok a Vadász utcába járnak: egy órakor gyakran találkozunk velük, tarkán sereglenek ki a körútra, vihognak és

– Ne haragudjon a kedves vendég, hogy ma nem tudom fölolvasni az étlapot, de tessék körülnézni, most van

Szép volt: fiatal és karcsú, szerette, ha a férfiak megfordultak utána, amikor végighullámzott az utcán, a fényes kirakatok

A pusztáról jöttünk akkor. Szép októberi nap volt. Egy öregasszonyt temettünk el ottan. Ahogy az országútra érünk, a

Olyan most a mező reggelenkint, mintha gyémántos fátyolrongyokkal volna behullatva. A kis mezei pókok hálói azok. A kis

Csak kilenc nap múlott el azóta, hogy Lőrinc a hírnöki foglalkozást elnyerhette a cukorgyárban. A kilencedik nap éppen

Lerakta a padot a Central Parkban, majd – a barátjával – ráült és várta, hogy arra jöjjön egy

Szombat este, ó, az mindig a legszebb. E napon ugyanis nincsen meleg vacsora – hús, főzelék vagy tészta,