Kosztolányi Dezső – Mária
A szerkesztő felesége, büszkén, mint egy páva, végigsétált a szobán. Uszályos vörös-selyem ruhát viselt, és fehér nyakát leányosan
Séta a kultúra ösvényein
A szerkesztő felesége, büszkén, mint egy páva, végigsétált a szobán. Uszályos vörös-selyem ruhát viselt, és fehér nyakát leányosan
A lakó – Kirch Kálmán hegesztő – éjjel háromkor ért haza. Kifizette a taxit, becsöngetett. A házmester nem
A falu nyáron zöld. Ősszel sárga. Télen fehér. Ez a fehérség tiszta és határtalan. A hó vastag puha
(The Gift of the Magi, 1905) Egy dollár nyolcvanhét cent. Ez minden vagyona. És ebből is hatvan cent
Még sötét van, mikor már harangoznak a rorátéra. Hideg decemberi sötétség ez, csak alig áttetsző. Férfiak, asszonyok fekete
Hölgylátogatóm érkezett. Alig lépett szobámba, megmutatta új lakkcipőjét, harisnyáját. Én, hogy mulattassam őt, odadobtam kutyámnak egy darab kockacukrot. Ő
A présházban gyertyák lobogtak; a hatalmas mellkasú Thier jött velem inni, de estefelé elszomorodott. Táncoló gyertyafényben már horkolt
No, kisöreg, indulás!… Bélus nagyapára néz, elmosolyodik. Az ablaknál áll nagyapa fekete kabátban, fekete keménykalapban. Olyan ünnepélyes és
I. János a naptárt nézte. Vilma a bölcsőt ringatta. – Ma négy éve… – szólott egyszerre lágy
Fordította Gergely Ágnes. Nagyvilág, 1981/1. A részletet válogatta Tóth Anna. Azon az éjszakán az erősödő szélben a gránátalmafa