Közzétette:
A kenguru Ausztrália jelképe és címerállata: az erszényes mégis újabb és újabb viták kiváltója. Szorgalmasan szaporodik, s eleszi a táplálékot a juhok és a tehenek elől – panaszolják a farmerek. Ez épp elegendő ok arra, hogy vadászhoz nem illő módon irtsák őket. A „vadászok” éjszakánként gépkocsijuk fényszórójával elvakítják a kengurukat, s a rendszerint nem mozduló állatokat gátlástalanul lepuskázzák.
A vörös óriáskenguru Ausztrália hatalmas bokros és füves síkságain tanyázik. A nagy termetű erszényesek menekülés közben 80 kilométeres sebességet is elérnek; egy-egy ugrásuk akár kilenc méter hosszú és három méter magas is lehet.
Az ausztrál állatvédők tiltakoznak a mészárlás ellen, már csak azért is, mert félnek, hogy az állatok kipusztulnak. A farmerek viszont azzal érvelnek, hogy Ausztráliában 30 millió kenguru él, több mint Cook kapitány idejében. Több mint ötvenféle erszényes él az országban, de csak a három legnagyobb, a vörös, a szürke és a western-szürke kengurukról folyik a vita. Ezekből az ember nagyságú állatokból becslések szerint évente ötmilliót lőnek ki. Húsukat kutya- és macskaeledelnek dolgozzák fel; emberi táplálékként Ausztráliában nem sokra becsülik. Viszont több per volt már amiatt, hogy a konzervgyárak olcsó kenguruhúst exportáltak marhahús helyett.
A kenguru és kistestvére, a wallaby kizárólag növényevő. Ha ugranak vagy – mint az erdei kenguruk – az ágakon ülnek, hosszú farkuk biztosítja az egyensúlyukat. A kenguru kihordási ideje rövid; rendszerint magányosan születő, alig néhány centiméteres kölyök egy hónap vemhesség után jön a világra. Az anya ilyenkor besegíti erszényébe, ahol a csöcs is van. A kölyök, melyet az ausztrálok „Joey”-nak neveznek, körülbelül nyolc hónapot tölt el anyja erszényében.
Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (437. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X
