Óceánia megismerése

Közzétette:

 

 

Felmerül a kérdés, mint Ausztráliánál: ki fedezte fel a Csendes-óceánt? Hogyan ismerte meg, miként vette birtokába az emberiség ezt az irdatlan nagy víztömeget és szigeteit?

Vasco Núñez de BalboaA spanyol történészek Vasco Núñez de Balboát tartják a Csendes-óceán felfedezőjének, aki 1513-ban Panama közelében egy hegytetőről hatalmas víztükröt pillantott meg. Az „új” tengert Balboa Mar del Surnak, Déli-tengernek nevezte el. Leereszkedett egy öböl partjára, és a spanyol király nevében „birtokba vette” az egész tengert, partjaival és szigeteivel együtt.

Balboa nem tudhatta, hogy amit felfedezett, régóta nem lakatlan világ. Sőt abban az időben szinte már rendszeres tengeri forgalmat bonyolítottak le szigeteik között Óceánia hajósnépei. Közöttük is kiváltak tengerészeti ismereteikkel és remek csónakjaikkal a polinézek, Óceánia vikingjei. Az egyenlítői tengeráramlatokat, valamint a passzátszeleket kihasználva a polinéz csónakosok szinte ingajáratban közlekedtek akkortájt Tahiti és Hawaii között. Nem csekély tengeri út ez, légvonalban több mint 4000 kilométer.

Szigetről szigetre

A Csendes-óceán szigetvilágának első emberi lakói, Óceánia igazi felfedezői Nyugat felől, Ázsia irányából érkeztek. A bevándorlás kezdeti időpontja, egyes szakaszai, valamint az embertípusok körül napjainkban is folyik a kutatók vitája. A legrégibb csontmaradványok Ausztrálázsia szigetein 30-40 ezer évesek, a hiányos leletanyag miatt azonban feltételezhető, hogy a legelső bevándorlók 60-70 ezer évvel ezelőtt vagy még korábban érkezhettek Új-Guinea partjaira.

Földrajzi szempontból a migráció legvalószínűbb útvonala a Maláj-félszigeten és az Indonéz-szigeteken át vezetett Kelet felé. Az utolsó eljegesedés idején Szumátra, Borneó, Jáva és a Kis-Szunda-szigetek java része összefüggött Ázsiával, így a népek vándorlását a tenger nem akadályozta. Csupán Ausztráliát és Új-Guineát választotta el néhány száz kilométer tengeri vályú Délkelet-Ázsia szigetvilágától, de a széljárás lehetővé tette, hogy egyes népcsoportok primitív tutajokon véletlenül átjussanak rajta. Ausztrália és Új-Guinea között szintén szárazföldi kapcsolat állt fenn, vagy legalábbis csak nagyon keskeny és sekély tengerrészek ékelődtek közéjük, ami nem akadályozta meg az emberek vándorlását egyik irányban sem. Tovább Kelet felé szigetek láncolata húzódik; a közöttük elterülő tengerek leküzdése már csak a későbbi, hajózásban jártasabb népcsoportoknak sikerült. A korai bevándorlók rassz szerinti hovatartozásuk tekintetében még sok a bizonytalanság. A jelenleg itt élő népek antropológiai vizsgálata alapján három nagy csoportot különíthetünk el: ausztralomelanéz, polinéz és mikronéz népeket.

 

Óceánia

Óceánia etnokulturális egységei

Ausztrálázsia legrégebbi lakói az ausztralomelanézek voltak. W. W. Howell három csoportba sorolja őket. Az első bevándorlók az ausztralid népek, Ausztrália őslakói, akik azonban elterjedtek Új-Guineában, sőt eljutottak a Bismarck-szigetekre, Új-Kaledóniába és esetleg más szigetekre is. Ezeket az embereket a közepes vagy magas termet, lankásan emelkedő homlok és a széles orr, előreugró fogsor, barna bőrszín stb. jellemezte. Az utánuk következő hullámban alacsony termetű, sötét bőrű negritók érkeztek Ázsia felől. Ezek Új-Guineában és más szigeteken elkeveredtek az ausztralidokkal, és csupán töredékeik maradtak fenn néhány nagyobb sziget eldugottabb helyén. A harmadik hullám különböző negrid típusú népcsoportokból állt, és az Ázsiából való kirajzásuk kb. 8000 évvel ezelőtt történt. Ekkor a korábbi kontinenshíd már megszűnt, mivel a jégkorszakot követő tengerszint-emelkedés leválasztotta Ázsiáról Indonézia nagyobb szigeteit. Az újabb jövevényeknek azonban már csónakjaik voltak, így a tenger nem jelentett akadályt számukra. Csiszolt kőszerszámokat hoztak magukkal, értettek a halászathoz és a kezdetleges földműveléshez is. A partok mentén telepedtek le, s az alacsony kultúrájú, korábban érkezett népeket Új-Guinea belsejébe szorították vissza.

 

Polinéz hajó modern rekonstrukciója (2009)

Polinéz hajó modern rekonstrukciója (2009)

A negrid típusú népcsoportok mozgása azonban nem állt meg Új-Guinea partjainál. Az előnyomulás szigetről szigetre folytatódott tovább Kelet, majd Délkelet felé a Salamon-szigeteken és Új-Hebridákon át egészen a Fiji-szigetekig. Manapság is ezek a sötét bőrű népek élnek ebben a térségben, melyet lakóiról összefoglalóan Melanéziának neveznek (melasz= fekete).

Az időszámításunk előtti második évezredben a melanéz csoportokat világosabb bőrű, europid típusú, de mongoloid és ausztralid elemeket is tartalmazó, műveltebb népek követték. Ezeknek sokkal nagyobb gyakorlatuk volt a tengerjárásban. Új-Guinea térségét elhagyva, tovább vonultak Kelet felé, és a mai Szamoa-, Tonga-szigetek partjain telepedtek le. Innen kiindulva időszámításunk első évszázadaiban az egész környező szigetvilágot meghódították. Észak felé Tokelau-szigetet, Északnyugaton az Ellice-szigeteteket foglalták le, Keleten pedig egészen a Marquises-szigetekig nyomultak előre. Ezek a népek az elfoglalt sok száz szigetről kapták a polinéz nevet (polisz= sok).

Új-Guineától Északra rengeteg apró sziget helyezkedik el (Mariana-, Karolina-, Gilbert- és Marshall-szigetek), amelyeket összefoglalóan Mikronéziának neveztek el (mikrosz= kicsi). A szigetek benépesülése már 4-5000 évvel ezelőtt megkezdődött Indonézia és a Fülöp-szigetek felől, de a mai mikronéz népek elődei kb. időszámításunk kezdetén s azt követően érkeztek. Ezek az emberek erős mongoloid jegyeket hordoznak magukon, amik hiányoznak a polinéz népeknél. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy a polinéz népcsoportok a mongoloid hatás érvényesülése előtt már elhagyták Indonézia szigeteit. Nagyon kicsi a polinéz népek körében a negrid beütés, ami viszont arra utal, hogy vándorlásaik során nem követték a melanézeket, hanem tőlük Északra, az egyenlítő vonalán haladtak Kelet felé. A polinéz népek vándorlási idejének megállapításához segítséget nyújtanak a nyelvészeti kutatások is. A maláj szigetvilágban (Indonéziában) i. sz. 350 körül kezdődött az indiai hatás, ami azzal járt, hogy sok szanszkrit szó került át a maláj nyelvekbe. A polinéz nyelvben alig találunk szanszkrit eredetű szót, tehát a polinézek kapcsolata a maláj népekkel az indiai hatás kezdete előtt megszűnt.

Forrás: Balázs Dénes: Ausztrália Óceánia Antarktisz (185-187. oldal) Gondolat Kiadó, 1978 ISBN 963 280 677 8

 

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s