Anekdoták Jókai humoros kiadványaiból

Közzétette:

 

 

HUSZÁRTRÉFA

– Jaj! kedves húgomasszonyom, jaj! Könyörüljön rajtam, szegény nyomorékon.

– Mi baj, katona uram, no?

jokai_amagyarnepelce– Nézze csak: ellőtték mind a két kezemet, most jövök az ispitálból, nem tudok sem enni, sem inni, hacsak nem etetnek, nem itatnak.

– Ejnye, szegény nyomorult ember. No ez már igazán nagy baj. Jöjjön no, itt egy tál gombóc, majd én megetetem szépen. Istenadta jámbor embere! Hogy mind a két kezét ellőtték! Tátsa el a száját, no. Megfújjam? Nem nagyon forró? No, lenyelte már? Itt a másik darab. Innék is egyet, ugye? No, majd én tartom a kancsót. Így ni! No várjon, majd megtörülöm a bajszát.

A huszár (elővéve mind a két kezét a köpönyeg alól): – Köszönöm, hugám; már azt majd elvégzem magam is.

 

FOGALOMZAVAR

Megy a jámbor paraszt gyónni a tisztelendő úrhoz, s legelső vallomása az, hogy:

– Megvertem a feleségemet, szent atyám, mert nagyon házsártos volt.

– Hagyd el fiam! Ne beszélj itt a virtusaidról! Csak a bűneidet mondd el!

 

A TESTVÉREK

Volt egyszer egy vidéki városban két testvér: Duska Mihály és Duska Pál. Mind a kettő baromorvos volt és egy házban lakott.

Hivataluk tudatása végett festettek házuk elé egy címert; hogy a parasztok, akik olvasni nem tudnak is, megértsék, egy beteg lovat, meg egy beteg tinót, s illendően a nevüket hozzá: Duska Mihály, Duska Pál baromorvos testvérek.

Amint kiakasztották a címert, másnap beállít hozzájuk egy vidéki atyafi szűrben, tarisznyában.

– Hát mi a belépés?

– Micsoda belépés?

– No, hogy mit kell fizetni az embernek, amiért megmutatják azt a csudát?

– Miféle csudát?

– Hát ami itt van a címeren hirdetve.

– Hát mi van ott a címeren hirdetve?

– No ott az van hirdetve, hogy egy ökör meg egy ló testvérek, egy anyátul valók. Én azt szeretném látni, ha öt garasba kerül is.

Duska Mihály és Duska Pál mindjárt letöröltették a címerről azt az ökröt, meg a lovat.

 

SZÉKELY SZÓ

Juhhússal főtt káposztát evett a székely fiával.

– Egyél káposztát is, hisz az jobb még a húsnál is! – mond az öreg fiának, ki csak a húst ette a tálból.

– Ha jobb volna – mond a fiú –, mind egy béfalófalásig megették volna a farkasok a kertből.

 

JÓ TANÁCS

Két somogyi ember hajt egy szekéren hazafelé valahonnan messze fuvarból.

– Hát Miska, megverted-e már a feleségedet? – kérdi az öregebbik.

– Nem én még.

– Pedig azt meg kellene ám tenni; mert azt tudod, hogy az asszony verve jó. Hány hónapja már, hogy elvetted?

– Három.

– Ahol van ni! Már annyi ideje, aztán még egyszer sem verted meg. Pedig ha eleinte hozzá nem szoktatod, hát később majd aztán nem hagyja ám magát megverni; menmeg később majd ő ver meg téged.

– De ha nem adott rá még okot.

– Dehogy nem adott; csak keresd. Hát most mindgyá’ ahogy hazamegyünk, ott lesz az ok. Ha nyitva találod a kaput, akkor verd meg azért, hogy minek hagyta nyitva? bemehetett volna valami tolvaj rajta; ha pedig csukva találod, akkor verd meg azért, hogy mért nem várta az urát?

– Má’ úgy teszek hát. Ugyancsak jó, hogy mondta kee, Pista bátya.

 

ILYENFORMA FÉREG

– Itthon van – izé – Toportyán úr?

– Megbolondult kend? kit keres itt?

– Hát a doktor úr nem lakik itt?

– Tán Sárkány doktor urat keresi?

– Az! az! Sárkány, Sárkány! nem toportyán. Tudtam, hogy valami ilyen pokolbeli fíreg, de nem jutott eszembe, melyik?

 

A JÓ PÉLDA KÖVETÉSRE MÉLTÓ

Vándorfényképész jött a faluba, s egy pftért keretestől adott egy arcképet.

Természetes, hogy boldog-boldogtalan sietett örökíteni édes énje vonásait.

Valamelyik nagysám, ki köztünk legyen mondva, nemigen ért a betűmorzsoláshoz, könyvet vett kezébe, midőn fényképezteté magát.

Néhány nap múlva a konyhában lévén dolga a tensasszonynak, a gyúródeszkán meglátja főzőnője arcképét, szintén könyvvel kezében.

– Mi jutott eszedbe, Sára, hogy könyvet vettél kezedbe sodrófa helyett – kérdi sértett hangon szakácsnőjét.

– Hát azt gondoltam biz én, hogy tensasszony sem olvas, én sem olvasok, s így ha a tensasszony könyvvel festette le magát, én is úgy tehetek.

 

ITT AZ ÉSZ, FELESÉG

Szép volt a falu mészárosnéja, s ezért járt is utána a faluban szállásolt huszárok őrmestere, s megesett néha, hogy estenként, ha férje honn nem volt, unalmas óráit megrövidíteni meg is látogatta.

Az asszony panaszolta férjének, hogy az őrmester néha azt is kívánja, hogy jó vacsorával kínálja, az pedig sokból telik. Felforrott a mészáros vére, s elhatározta, hogy legelső alkalommal ágy alá rejtőzve várja be az őrmestert, s ha nejét cirógatni meri, fontra vágja.

Még jó délután béült az ágy alá, s várta az estét, az is eljött végre, de el az őrmester is, leült, megölelte, megcsókolta a mészárosnét, s vacsorát kért tőle.

A jó asszony minden kívánatát teljesíté, s a beszédet férjére vezeté, ha véletlenül meg találna jönni.

A bortól nekihevült őrmester kardját kirántotta, s mondott sok mindent, hogy aprítaná így meg úgy a mészárost ezer meg ezer darabra.

A szegény mészáros homlokát kiverte a hideg veríték, s ijedtében nagyot nyögött.

– Mi volt ez? – kérdi az őrmester.

– Megborjúzott a tehén, s borját az ágy alá tettem, hogy meg ne fagyjon – mondá az asszony, ki rettegett férje életeért.

– Böh! böh! böh! – hallik az ágy alól, de az őrmester nem figyelt rá, hanem utolsót cuppantva a szép asszony arcára, eltávozott.

Alig húzta ki a lábát a szobából az őrmester, előmászott a mészáros, s fontos képpel homlokára mutatva mondá:

– Itt az ész, feleség! mihelyt borjút emlegettél, mindjárt bőgtem.

 

NAGY PURIZMUS

Tiszta magyar városba küldték a német szülők fiokat tanulni, célozván egyszersmind a magyar nyelv elsajátítására is; megkérték e célból a tanítót, hogy ne engedjen neki másképp, mint magyarul beszélni. Törje, ahogy tudja. A tanító nagy buzgóságában nemcsak a fiúnak adta ki az erős tilalmat, hogy németül egy szót se szóljon, hanem a tanulótársait is felkérte, hogy mihelyst egy szót szól is németül, adják azt föl neki.

Kevés idő múlva rohan be hozzá egy fiú

– Tanító uram, Rudolf németül szólt.

– Mit mondott? – kérdi a tanító.

– Azt mondta, hogy „áhá!”

– Hát hogy kellett volna azt magyarul mondani?

– Úgy, hogy „ühüm”.

 

Forrás: Jókai Mór: A magyar nép élce – Magyar Elektronikus Könyvtár

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s