Ady Endre

Ady Endre novellái

Közzétette:

 

 

Ady öt novellás kötetet adott ki életében. A négy legfontosabb: Sápadt emberek és történetek, 1907; Így is történhetik, 1910; A tíz milliós Kleopátra és egyéb történetek, 1910; Muskétás tanár úr, 1913).

Tematikailag meglehetősen változatosak: a kereszténység születésének a korban oly divatos, pl. France-ra jellemző, bár igen eredeti felfogású témáján kezdve kora Magyarországának sokszínű ábrázolásáig terjed érdeklődése, a kor morális válságára is felfigyelt. Ezen a széles skálán két hang a legerősebb: a kortárs magyar valóság ábrázolása s a saját életéből feltoluló emlékek, szubjektív színezetű önvallomásai.

Ady EndreAdy novellái megörökítik a végtelen népnyomor Magyarországát (Jóba, a kőtörő), a hőkölő harcok népét (Nyomorék Tar Pista), a jobbratörő lelkek lehullását a magyar Ugaron (Wiesner Rudolf elváltozása) s a magyar Messiások pusztulását (Két tanár úr). Történetek sorában bontakozik ki előttünk a dzsentri útja. A történelem élő valóság volt Ady szülőföldjén (Öreg Szilágyi István), 48 és 67 nagy tanulsága s következményei emberi sorsok színes galériájában tárulnak elénk (Dénes úr és Jóska), Ady saját évtizedei nemességének útját is megmutatja a lezüllőktől az új időkhöz alkalmazkodókig (A Vadághyak átka).

Gazdagon szórja az autobiografikus jellegű vallomásokat. Szinte egész fiatalkorát rekonstruálni lehetne belőlük, de különösen gyermekkorát s az iskolai éveket. (Az én elutazásom, Eszterkuthy Éva húga, Régi tavaszi háború, Mikor Bodrit legyőzték). A Mihályi Rozália csókjával tette rá a koronát szubjektív hangú írásaira. Ama végzetes csók okozójának keresése ez, de Ady művészi leleménye olyan távlatokba állítja a történetet, hogy az emberi sorsokat determináló Fátum nagy írása lett. „Mély, kicsi történet, egy fölkavart, fatális tengerszem” – írja témájáról Ady, hogy aztán Mihályi Rozáliából az „élet és a csók múzsáját” csinálja meg. Nagy versei mellé kívánkozik ez a kompozíciójában is tudatos, művészien elbeszélt történet.

Adynak pároldalas tárcanovellái között pszichológiai remeklések akadnak. A gyermek lelki világának igazi művészi rajzán kezdve (Béni, az apostol) az olyan nagyszerű figurák életre keltésén át, mint Az öreg Borkonyi, egészen a papi történetekig sok írásáról elmondhatjuk ezt. Egyházi hőseit ábrázolva sem szimplán antiklerikális történeteket akart mesélni, hanem – valószínűleg a rá nagy hatással levő Zola s mások példájára – emberi drámákat akart felmutatni: a halott forma, az Egyház hogyan torzítja el a virágozni akaró életet (Norbert pap látomása, Beáta nővér sírja). Adyt szenvedélyesen izgatták az emberi sorsok: hogy fut zátonyra az élet, vagy mi hozza meg a boldogságot, a harmóniát. Tragikusan balladás légkör övezi egyik-másik írását. A saját művészetét világosan ismerő és értő Ady nem véletlenül adta egyik háromrészes történetének ezt a címet: Apró, véres balladák. Ő maga is tudatosan vallotta: „Hiszek abban, hogy az igazi zene, az igazi dal onnan száll, ahol már a Halál a birtokos úr. Akik a versíró Adyt becsülik, hallják ki e könyvből a Halál dominiumáról hazabandukoló aratók énekét” – írja az Így is történhetik előszavában.

Ez a tragikus látás magyarázza, hogy miért kevés közöttük az anekdotikus írás. Inkább a poentírozott, dramatizált forma illik novelláihoz. Ady azonban mert kísérletezni. Művészi szándékai sok ponton érintkeznek a kor novella-újító törekvéseivel. Maga Ady beszélt erről is:„Azután egy kis hetvenkedés is bántott: megmutatni, hogy ilyeneket is tudok, ha akarok… Hozzányúltam új témákhoz, bátorítást adtam egy-két hivatásosabb mesélő konstruáló talentumnak. Próbálkozásokat tettem a magyar földön különben pompásan bevált és tenyésző tárca novellácska formagazdagságát gyarapítani. És hogy franciáskodjak egy kicsit: új frissonok mellett akartam – a szándék is valami – ideákban sűrűbbé, gazdagabbá tenni ezt a nagyon olvasott, divatos genre-t” (Levél Radó Antalhoz, 1907). Írásai között találunk példát a Révész Béla nevéhez fűződő szegényember-proletár novellára (A Szárcsa és Feri), az egészen tendenciózus írásokra (Vidámság Küldöttje) s a már-már krúdysan emlékező lírai prózára (Judit és Holofernesz). Megtalálható írásaiban a kor novellisztikájában jelenlevő – csehovi eredetű, mindenesetre a Thury-, Bródy-hagyományhoz is erősen kapcsolódó – kisember típusa (A Jakab-család lábai, Muskétás tanár úr). A mikszáthi örökséghez főként az arisztokrata világ ábrázolásában kötődik (A Lázár-gyarmat). De nála is felbukkan az úri svihák alakja. Úr-ábrázolásának bizonyos vonásai ugyanakkor egyenesen Móricz jóval későbbi szemléletéből s művészetéből előlegeznek valamit. Az érzelgős századvégi modortól indul el Ady, s innen érkezett el olyan remekművekig, mint a Gyermek a Mária-hajón vagy a Szelezsán Rákhel kísértete. Lírai, szimbolista elemekkel átszőtt gyakran Ady nagy prózája (A Tilala-tó titka). S ha néhány novellája a Tíz Forint vőlegénye típusba tartozik is, ahogy Ady maga nevezte az élethajszában, pénzért született írásait, különösen a Budapesti Napló-korszakban keletkezetteket, s ha a tízes években számuk meg is fogyatkozik, a háború alatt pedig csaknem elapad, novellái máig élő művek.

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s