Közzétette:
1953-ban húszéves voltam, kereken húsz, mi más akartam volna lenni, jól megválasztott születésnap, április 2-a, nem egészen a bolondság napja, csak majdnem. Nekem a szabadság napja, tegnap jól megvicceltek, 
kizártak az egyetemről, és kitették a képemet a szégyentáblára. Holnap reggel már nem kell bemennem, csak az a bökkenő, hogy ősszel esetleg elvisznek katonának, de azt is kibírom. Legalább megtudom, hányadán állok ezzel az egésszel, ami itt van körülöttem, és amiben minden benne van, ez a Gourmand eszpresszó is, ahová, lévén a legközelebb lakóházamhoz, a Vármegye utca 7.-hez, időnként beülök. Tíz nappal ezelőtt a Hősök terén álltam, s körülöttem az egész egyetem, Sztálin halála után zengett a Beethoven-gyászinduló, komor ábrázatok, találgatások, a beszédeket nem hallom, csak azt hallom meg, ami érdekel, állva is tudok aludni. Akkor is ide ültem be a Gourmand eszpresszóba, ötven évvel ezelőtt, tél végén, kora tavaszon. Akkor is esett a kései porhó, és megállt a szemközti épület (akkor a Szovjet Kultúra Háza, ma a Magyarok Háza, valaha a Nemzeti Kaszinó) erkélykorlátján, akkor is ezt a kerek műmárvány asztalt választottam, a csíkos huzatú szék azóta talán megújult, a kávéfőző gép akkor is sistergett. A Semmelweis utca neve nem változott, a Kossuth Lajos utcáé és a Magyar utcáé sem. Dús pelyhekben hullt a hó, ferdén szemben az Astoria szálló elegáns, szürke kőfala és sárgaréz betűs feliratai. A Kossuth Lajos utcában akkor talán gyérebb volt az autók áradata, villamos is járt még, ma már csak autóbusz. Ez a Gourmand volt a sarki kávézó, két lágytojást kértem pohárban, és teát rummal. A falon egy dombormű az utcanévadó Semmelweis Ignác szülészorvos emlékére, ő vezette be, hogy az orvosnak a kórházban, ha a proszektúráról jön, mielőtt egy szülést levezetne, kezet kell mosnia, mert ha nem teszi ezt, a fertőzésbe az anya is és a baba is belehalhat. A nagy felfedezések olykor meglepően egyszerűek. Az utcán egy göndör, vörös hajú lány siet el előttem. Akkor is egy ilyen lány foglalkoztatott, odamentem a villamosmegállóba a Múzeum körút elejére, és felszálltam arra a villamosra, amellyel Vera jött az egyetemre, és kapott ülőhelyet, látszott, hogy már a nyolcadik hónapban jár. Volt olyan kollegina a villamoson, aki már nem fogadta köszönésemet, ellenségnek nem is biccent.
[Digitális Irodalmi akadémia]
