Irodalom – 71 Oldal

Juhász Gyula – Fényes Adolf

A festészet szép dolog. Pénzt hoz a konyhára és babért a szobába. A művásárokon eladja az ember a

Megkönnyebbült lélekkel fogadom a naptári öregkort, ezt is megértem annyi kétség, baljóslat ellenére, már nem fújom Szilveszter éjjelén,

Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán

A vén sirásó haldokol: Vígan tehát ágya körül! Ki annyit sirba fektetett, Most a sor őreá kerül. Hajrá

Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba’. Jó lesz egy kis égő

Itt volt, elment a szép karácsony, S amíg itt volt, jó koszton éltünk, Cukron, fügén, mákos kalácson. Hozott

Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak,

Nem jó, nem jó minden este a fonóba eljárni… énekelte ablaktisztogatás közben egy kis cseléd a nyolcvanas évek

Advent, 1924 Fölnyitom a szemem, amint álmomból hirtelen fölserkenek. Harangszó hallatszik odakünn, a Margitsziget éjtengere fölött. Egy másodperc