Petőfi Sándor költő

Petőfi Sándor – Az év végén

Közzétette:

 

 

Indulsz, pályavégzett év,

Menj… de várj, ne menj magad,

Sötét van a másvilágba’.

Jó lesz egy kis égő lámpa:

Petőfi Sándor költőVidd magaddal dalomat.

 

Megpendítem, régi lantom,

Megpendítem húrjaid;

Már régóta vagy te nálam,

Sokat szóltál… megpróbálom,

Tudnál-e még valamit?

 

Ha valaha szépen szóltál,

Most legyen szép éneked;

Légy méltó neved hiréhez,

Tedd még ünnepibbekké ez

Ünnepélyes perceket.

 

És ki tudja? tán utósó,

Legutósó lesz e dal;

Tán ha téged most leteszlek,

Többé majd föl sem vehetlek,

Hangod, életed kihal.

 

A hadistenhez szegődtem,

Annak népéhez megyek;

Esztendőre hallgat a dal,

Vagy ha írok, véres karddal

Írok költeményeket.

 

Zengj tehát, zengj, édes lantom,

Zengd ki, ami benned van,

Szólj vadúl, és szólj szelíden,

Ragyogóan és sötéten,

Szomorúan és vigan.

 

Légy vihar, mely haragában,

Ősi tölgyeket szakít,

Légy szellő, mely mosolyogva

Csendes álomba ringatja

A mezők fűszálait.

 

Légy tükör, melyből reám néz,

Egész, egész életem,

Melynek legszebb két virága

A mulandó ifjuság s a

Múlhatatlan szerelem.

 

Adj ki minden hangot, lantom,

Ami benned még maradt…

A nap is midőn lemégyen,

Pazarolva földön égen

Szétszór minden sugarat.

 

S szólj erősen, lantom, hogyha

Már utósó e dalod;

Hirtelen ne haljon ő meg!

Zengjék vissza az időnek

Bércei, a századok.

 

Debrecen, 1848. december

Forrás: Verstár – ötven költő összes verse (Aecanum)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s