Ágh_István_(1987) poet

Ágh István – Újesztendei várakozás

Közzétette:

 

 

Megkönnyebbült lélekkel fogadom

a naptári öregkort, ezt is megértem

annyi kétség, baljóslat ellenére,

már nem fújom Szilveszter éjjelén,

révült ördögűző, a papírtrombitát,

Ágh_István_(1987) poetám azt se firtatom, hogyan s mitől

vészeltem át az önpusztító időt,

a heveny és idült bajokat, s miféle

hajlam, kedvező csillagok következtében.

Szibériai temetőben találkoztam

ennyi korai halálra utaló adattal,

túljutottam a dátumokon, ahogy

a toroklobos aggastyán Babitsot

olvasgatva nyúltam a könyvespolcra,

s nemcsak évekre, hónapra, napra is

kiszámoltam, melyikünk mennyit élt,

közben különleges, sajnálattal vegyes

elégültség fogott el, ha már őt is túléltem.

Nem tartom számon, mit írtak a költők

öreg korukban, miféle cseleket

aszaltak a különbéke érdekében,

nem becsmérlem sárkányomat, mint fennhéjázó

mesehős, nem leplezem félelmemet iróniával,

tudomásul veszem, aki megjelent legbelűl,

s lopakodik, alattomban terjeszkedik,

lefoglal magának annyit, ahány kiló

vagyok meztelenűl és éhgyomorral.

Ahogy a hamu a parazsat bekeríti, s lefojtja

utolsó lobbanással rettenetes sötétben,

egyszerre az leszek, amihez nincs közöm,

akár kihúzott, aláejtett fogamhoz,

mert csak a képzelet emléke múlhatatlan,

melyet véletlen hajó usztat fedélzetén

oda, hol minden parttalan, lélekszerű,

mint az éteri erdők árnyéka, foghatatlan,

hangtalan és visszfénytelen a teljes napsütésben.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s