Irodalom – 3 Oldal

Csukás István: Az ősz csak hódít

Az ősz csak hódít sármányszín sereggel, hol van a halálos szaltó? a nyár lengő trapézait tűnődve nézi ezüst

Ősszel, amikor a fák levelei hullnak, az ég ólmosszürkévé válik, a higany pedig a hőmérőben elhatározza, hogy ezentúl

Üzent az ősz egy hervadt falevéllel, Az ablakon bedobta tegnap éjjel. Ó, furcsa ákombákom! Még meddig élem világom?

Au poète impeccable au parfait magicien ès lettres hongroises à mon très-cher et très-vénéré maître et ami Zoltán

Távozzál el Uram én tőlem Jób Könyve A kórus padján, honnan a rácson át látni a templom sok

Hajnalban, nappal, éjszaka Himnuszod zengtem, Mária! Jó vagy rossz, vígság, gyötrelem – Ó, Szűzanya, maradj velem! Ha órám boldogan

Halló, halló, öregem! Az alacsony, szürkeruhás férfi megáll. Összehúzza a szemöldökét, gyanakodva fölnéz. Hosszú, vigyori pofa áll előtte.

Hajdani házunk udvarán, közvetlenül ott, ahol az udvarba léptünk a kapubolt alól, számtalan apró kavics csillogott egy sarokban.

A jó polgár százhetven centi magas, esetleg hosszabb vagy rövidebb. A jó polgár kövér vagy félkövér, ritkán sovány,

A szája duzzadó cseresznye A keble két kis aranyalma… (Mert végtelen Allah hatalma!) A haja szőke, puha szőnyeg,