Irodalom – Oldal 2

Móra Ferenc – A mi utcánk

Az én Panka lányom nagyvárosban született, és sehogy se tudta megérteni, milyen volt az a kisváros, ahol én

Megint mennek a vonatok Budapest felé. Nem túlságos sokan, nem túlságos gyorsan, de mennek. Viszik a lelkendező embereket,

December huszadikán költöztek be az egerek a kamrába, szám szerint öten, két nőstény és három hím. A kopasz

Egy konferansz, amit nem mondhattam el A kilencvenes évek elején egy csöndes, félszeg és szegény újságíró dolgozott a

Tikkadt, tikkasztó napverésben, káprázatos csodáktól részegen és áldott kincsektől roskadó palástban trónol felettem a diadalmas és könyörtelen Nyár,

Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestü hőség

A várvavárt kis jövevénynek E megkésett sorokkal hódolok. Hordozza ölben őt az élet És mind az égi s

ANYAI nagyanyám, ki feltűnően rövidlátó volt, reggel átjött hozzánk és így szólt anyámhoz: — Ezt a gyereket is

(részlet) Forró nyárközép van, Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára Mint a lángeső, oly égető özönnel Ömlik a pusztára…

Tetszik azt tudni, hogy én a Magyar utcában 21. szám alatt lakom, egy csendes kis magányos szobában, melynek