Irodalom – 4 Oldal

Szép Ernő emlékezete

1953. október 2-án halt meg Szép Ernő “A lehetetlent is / szabad lesz remélni; / meglátod, hogy milyen

Miről nem zengett már az ének Mióta lant és duda szól? Hallottunk himnuszt a parajhoz, Dalt a félszem

„Irodalmi tevékenysége egyenlő a felháborodással, a dühös tiltakozással.” „Minden irodalmi ítélkezés szubjektív. Az első olvasás élménye alól nem

Én nem nevezhetem tengernek éltemet, Hisz az csak egy csendes, boldog tavacska volt; Jó volt hozzá az ég,

Éppen hét szeretőm van. Csontos vállú, kicsit lófejű, házsártos az első. Bármit csinálok, nem jó neki, dolgozni zavar,

Vitézi ének 1552-ből. – Boldog vala az az idő Tamásin Mikor voltunk az köveknek hányásin, – Örvendett ott

Forróságok, lobbanások után szelíd mámorral hozza kincsét a kifáradt ősz. Hallod érveréseit, a monoton ritmust? Ne még! –

“amit az életben összegyűjteni sikerült, ne vidd magaddal, hanem szórd szét …” „Budai polgári családból származom. Jó voltam

Uram, adj csöndes éjt, Nyugodalmas, nagy éjt A te vén gyermekednek, Beteg, rossz gyermekednek. Fölséges dáridók, Keserves dáridók

Te nem hiszel a csodában, tagadod? Nézd csak, nem győzhetlek meg, mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos –