Irodalom – 4 Oldal

Somogyváry Gyula: Egy kidőlt fatörzs előtt

Vénülő fűz az istenadta. Úgy állt napfénybe, zivatarba, mint akinek már úgyis mindegy, hogy könnyű pillangók keringnek körötte,

Itthon vagyok újra, újra itthon, Ismerősek jönnek velem szembe, Kedves arczok, elfeledt vonások; Gyermekkorom jut megint eszembe, És

Legtöbb ember a nemi párbajban kap halálos sebet. Hiúsága nem bírja a szeretet elviselését, sem a szeretetlenséget; a

Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt, rétet, minden, mint a nagyanyó haja, hófehér lett. Minden, mint a nagyapó

Kicsal az éjbe az arany Hold: arany, sok fagyezüst után! Száz arca nevetve virít száz ujszülött, éji pocsolyán.

IV. Tél No eljöttél valahára, Gyászos tél, a főld nyakára, És az erszényt oldozod: Együk most már

Havas Krisztus-kereszt az erdőn Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy,

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről

Egész héten köd nyomta téli hegytetőnk: magas fellegek fogták fazekukba a tájat s rácsukták a fedőjüket. Ma se mozdultak meg.

Hegynek vitt az erdei út. Megálltam. Vacogtak a fák, jobbra-balra messze kinyílt szemeim előtt a világ: a táj,