Szabó Lőrinc – Bicikli
Fiamat néztem, már majdnem aludt. – Mi lesz belőle? – töprengtem szorongva. Egyszer csak felült: – Nekem ne
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Fiamat néztem, már majdnem aludt. – Mi lesz belőle? – töprengtem szorongva. Egyszer csak felült: – Nekem ne
Természetesen mindig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órán át napjában. A
Tőzsér Árpád a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas felvidéki magyar író, költő, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész,
Hova szívem, lelkem Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott, Ujra láttam végre születésem földét, A szép Kiskunságot! Bejártam a rónát, Melyet
(részlet) Az érzékeket és a szerveket megrontja a gyönyör rettentő és áldott közvetítője, az ópium. Étvágy és polgári
Nyár Ha múlik a tavasz, rá nyár következik, Melly gyümölcseivel gazdagon érkezik. Nem nagy gyönyörűség látszik formájába,
Mert nemcsak a jóra való restség van. Másik vétek a jóra való fürgeség, az a hebrencs túlbuzgalom, mellyel egyes
Vasúton vagy hajófedélzeten az emberek úgy érzik, kiléptek életük megszokott törvényei közül, fecsegni kezdenek, közlékenyebbek és bizalmasabbak, a
Vasadi Péter (eredeti neve: Víz Péter, Újpest, 1926. június 1. – Budapest, 2017. november 24.) A Nemzet Művésze
Örök tavaszban járnék, melyben a rügyek barna Puháján új levél görbül már szeliden, Mint enyhe nap verőjén, ha