Reményik Sándor: Béke
Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka csend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka csend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni
– Mesejáték egy felvonásban – Személyek: Mágótsyné, Munkács vár asszonya Eszterhás Miklós, nemes ifjú Kurapataki, várnagy Homonnay Drugeth Palotsay (főurak)
Mint kék egekben repkedő galamb, Ugy szárnyal, zúg és búg ezer harang, S a hópehely pihen s mesél a fákon.
1 Karácsony békéje szállt a házra. Nyugaton, az égről, a szürke selymű, habos felegek mögűl enyhe sugárzás – s az
Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa
Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül. Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek, Üdvözítőt hirdet az emberiségnek? Vagy csak
Csöndes az éj és csöndes a világ is, Caesar Augustus aranyos mosollyal Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás: Béke a
dec. 25. Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Itt jött rám a Karácsony, Gyermekségem falujában S
Te tehén aki hagyod hogy annyiszor megfejjenek mindannyian ti azért kínzott kísérleti nyuszik hogy mi előírás szerint betegeskedhessünk te veréb
Jön a Karácsony fehéren S én hozzám is jön talán majd Valaki a régiekből. Csöndesen lép a szobámba S én