Pfeifer István: Karácsonyi ének
Mint kék egekben repkedő galamb, Ugy szárnyal, zúg és búg ezer harang, S a hópehely pihen s mesél a fákon.
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Mint kék egekben repkedő galamb, Ugy szárnyal, zúg és búg ezer harang, S a hópehely pihen s mesél a fákon.
1 Karácsony békéje szállt a házra. Nyugaton, az égről, a szürke selymű, habos felegek mögűl enyhe sugárzás – s az
Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa
Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül. Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek, Üdvözítőt hirdet az emberiségnek? Vagy csak
Csöndes az éj és csöndes a világ is, Caesar Augustus aranyos mosollyal Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás: Béke a
dec. 25. Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Itt jött rám a Karácsony, Gyermekségem falujában S
Te tehén aki hagyod hogy annyiszor megfejjenek mindannyian ti azért kínzott kísérleti nyuszik hogy mi előírás szerint betegeskedhessünk te veréb
Jön a Karácsony fehéren S én hozzám is jön talán majd Valaki a régiekből. Csöndesen lép a szobámba S én
E napon halt meg Ráth-Végh István művelődéstörténeti szakíró (1959) Ráth-Végh István (Bp., 1870. nov. 23. – Bp., 1959. dec. 18.):
. Mesével nagy gyermekszemedben megjöttél újra szent karácsony, jöttél szívekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyúljon az öröm. És minden oltár átkot fáklyáz,