Americo-Liberian architecture, Monrovia, Liberia

Rabszolgákból rabszolgatartók

Közzétette:

 

 

Libéria történelme az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött, ahol a 19. század eleje óta akadtak erők, melyek felléptek a rabszolgaság ellen. Marylandtől északra 1804-ben megszüntették a rabszolgaságot, néhány év múlva betiltották a rabszolgák behozatalát; erre a déli államokban csak 1863-ban került sor. A rabszolgaság ellenzőit nem annyira a magasztos emberiesség vezérelte, mint igen fontos gazdasági érdek: meg akarták törni a gazdag déli államok rabszolga-gazdálkodáson alapuló fölényét. A felszabadított rabszolgákról azonban lehetőleg tudni sem akartak. Meg kívántak szabadulni a szabaddá vált feketéktől – de mi legyen velük?

Térjenek vissza hazájukba, Afrikába – ez volt az egyik megoldás. Erre már volt példa; Anglia 1787-ben megalapította Sierra Leonéban Freetownt. Az 1816-ban alapított Amerikai Kolonizációs Társaság, amely később több privát amerikai gyarmati társasággal egyesült, Liberia positionkövette a brit modellt, s a felszabadított rabszolgákat a mai Libéria partvidékén telepítette le.

Az első „visszatelepülőket” egy fehér misszionárius, Jehudi Ashmun vezette; 1821-ben érkeztek meg a Mesurado-fokra, s egy évvel később várost alapítottak, melyet James Monroe amerikai elnök tiszteletére Monroviának neveztek el. Becslések szerint 18 000 „hazatérő” telepedett meg a partvidéken; ők is csak az amerikai ágyúk védelmében maradhattak meg Monrovia környékén. Az ott élő kruk – kiváló halászok és csónaképítők – elszántan védekeztek. Eszükben sem volt, hogy alávessék magukat „civilizált” rokonaiknak, akik jottányival sem bántak velük jobban, mint egykor a rabszolga-kereskedők és az ültetvényesek.

 

Americo-Liberian architecture, Monrovia, Liberia

Az ameriko-libériaiak házát rendszerint gazdagon díszítik. A felszabadított rabszolgák utódai képezik Libéria felső rétegét.

 

Ám az egykori rabszolgák – ameriko-libériaiknak nevezték el őket – lassan felülkerekedtek. Leigázták az őslakosságot, a szárazföld belsejében élő vándor paraszt törzseket is, a kpelléket, basszákat, danokat, tomákat és más népcsoportokat. Látszatszerződésekkel hatalmas földbirtokokat kaparintottak meg tőlük, ahol az új urak az amerikai déli államok régi módszereit alkalmazták. Az ültetvényeken magától értetődő volt a rabszolgamunka; rizst, gyapotot, kávét termesztettek, később elsősorban kaucsukfákat, hogy nyersgumit nyerjenek.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (212.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s