József Attila – Megfáradt ember
A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak
Séta a kultúra ösvényein
A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak
ELŐSZÓ. Mikor a tél első dere száll a kertre, összeszedjük a maradék virágokat, s bevisszük a szobánkba. Az
Amikor a lúdak szállnak, ne hallgasd, mit kiabálnak! Viháncoló gágogásuk azt hirdeti: jobb lesz másutt. Ahogy a nappalok fogynak, úgy
Volt egyszer ember, aki egy követ keresett. Nem akart semmi mást, csak azt egy követ. Tudta, hogy valahol
“Nagy dolgokban csakis a gyors elhatározás az egyetlen mi czélhoz visz…” “…. Az intelligens, méltóságteljes nő, férfiak iránti
Advent van, s átjárja lelkem a szeretet és az emlékezés. Rájövök ismét-tán ezredszer-, hogy szépen élni gyakran túl
Szárnyas tükör volt, földig ért. Üvegből készült, mint az ablak. De nem kertekre, háztetőkre nyílt. Engedelmesen azt tükrözte,
Peru az inkák meseországa, a másik nagy amerikai kultúrállam, amelynek csodás gazdagsága és magas műveltsége iránt az első
Pierre Emmanuelnek Emlékszel még? Az arcokon. Emlékszel még? Az üres árok. Emlékszel még? Csorog alá. Emlékszel még? A
Az utolsó húsz-harminc esztendőben, párhuzamosan a modern civilizáció nagyszerű és lavinaszerűen haladó fejlődésével, új gond, új baj nehezedett