Mária Terézia emlékezete

“Nagy dolgokban csakis a gyors elhatározás az egyetlen mi czélhoz visz…”

“…. Az intelligens, méltóságteljes nő, férfiak iránti nagyrabecsülését kinyilvánította politikusai és tanácsadói iránt is, s ezzel teljes mértékben magához láncolta őket.

A tanácsaikat kérő – bár azokat nem feltétlenül megfogadó – nőben a hiú férfi politikusok soha nem láttak vetélytársat, s megtiszteltetésnek érezve bocsátották rendelkezésére tudásukat és szolgálataikat. …

A Mária Terézia-képhez nemcsak az a hatalmas bécsi emlékmű tartozik szervesen hozzá, amely őt tanácsadói, politikusai, hadvezérei körében ábrázolja, hanem – és még inkább – azok a festmények, amelyek gyermekeivel és férjével együtt örökítik meg.

Gondoskodás, aggodalom, büszkeség, féltés, szemrehányások sora és szeretet árad abból a sok száz levélből, amelyet férjének és gyermekeinket írt.

Egészségügyi problémáik, a lányok terhességei, külső megjelenésük, olvasmányaik, lelki és vallási életük éppúgy foglalkoztatták, mint politikai küldetésük. Okkal, hiszen a főhercegek és főhercegnők élete rivaldafényben zajlott, amiért Mária Terézia meg is tett mindent.

Mária Terézia azonban nem csak mint nő, hanem mint anya (és társuralkodó) is bölcsnek bizonyult, a feszültségeket nem élezni, hanem tompítani igyekezett.

Soha nem felejtette el kiemelni a császár nagyszerű képességeit, és mindenkitől megkövetelni a neki járó alattvalói vagy éppen testvéri tiszteletet. A jogot azonban, hogy véleményét anyai szigorral és nyíltsággal megmondja, mindvégig fenntartotta magának.

Abban, hogy – noha egyre elégedetlenebb lett – Mária Terézia elfogadta a világot úgy, ahogy volt, alapvető szerepet játszott meghatározó (a közhiedelemmel szemben nem fanatikus) vallásossága. Gyóntatója, Ignaz Müller és janzenista olvasmányai – Arnauld, Nicole, Pascal – a léttel szembeni alázatot sugallták neki.

Méltóságteljes, nem elvonuló alázatot, amely egyidejűleg tartja fontosnak és – egy magasabb mércével mérve – másodrendűnek az evilági létet. Amely révén összeegyeztethető a közéleti aktivitás és a világ „éppígylétének” bölcs tudomásulvétele. Ez talán Mária Terézia személyiségének a titka.”

forrás: Poór János: Mária Terézia (rubicon.hu)