Az evangéliumok

Életét nem ismerjük annyira, hogy részletesen elbeszélhetnők. Amit a hagyomány fellépése előttről tud, az mind legendás, amit nyilvános életéről megőrzött, nem elegendő arra, hogy egész élete lefolyását tisztán lássuk. Nem ismerjük származását, nem tudjuk, milyen körülmények között nevelkedett, nem tudjuk, hogy fellépése előtt mivel foglalkozott, miből élt, nem világos Keresztelő Jánoshoz való viszonya s fellépése után is életének sok kérdése marad homályban. Hasonlóképpen vagyunk a tanításaival is. Írása nem maradt ránk, hiteles beszéde sem. Amit az evangéliumok megőriztek, az sem eredeti feljegyzéseken, hanem csak szóhagyományokon alapuló emlékezés. Az evangéliumokban többször fordulnak elő ugyanazok a történetek különböző formában, ugyanazok a nyilatkozatok más-más, sokszor eltérő szavakkal.

Jézus és a négy evangélista; valamennyien attribútumukkal

Máté – angyal, Márk – oroszlán, Jézus – bárány, Lukács – bika, János – sas

Ha a négy evangéliumot összehasonlítjuk, lépten-nyomon egyezések és különbözések egész sora szolgáltat bizonyítékokat arra, hogy mily kevés és mily kevéssé hiteles az, amit Jézusról tudunk. Ezenkívül az egész hagyomány át van itatva csodás és legendás motívumokkal.

Jézus élete csodálatos emberi élet, tele lelkesedéssel, szeretettel, tetterővel és hősiességgel. A hagyomány ebből égben kezdődő, csodákkal telt, állandóan égi hangokkal kísért életet csinált.

Jézus élete minden fensége dacára rettenetes tragédiába torkollott s bukásban végződött. A hagyomány a tragikus véget előre láttatja, megjövendölteti Jézussal s nemcsak, hogy előre vetíti a keresztet életébe, hanem azt kevély daccal diadaljelül használja s életét a halálon túl meghosszabbítva, dicsőségben eljövendő új életté magasztosítja. A történeti valóságot kutató tudománynak állandóan szem előtt kell tartania ezeket a hagyományokat elváltoztató és elszínező hatásokat s csak hosszadalmas kritika után jut el a történeti tényekhez, mikor pedig ezeket sikerült kihüvelyeznie, kiderül, hogy az adatok sokkal hiányosabbak, mintsem, hogy azokból hiánytalan, az eseményeket és azok rugóit is rekonstruálni képes elbeszélés kerekedhetnék.

A helyzetet csak az menti, hogy az elbeszélt töredékekből viszont oly jellegzetes egyéniség képe domborodik ki, hogy jellemrajza minden különösebb nehézség nélkül elég éles és határozott vonalakkal megrajzolható.

Azt, hogy Jézus mikor született, mikor lépett fel és melyik esztendőben halt meg, megfelelő adatok híján csak hozzávetőleg tudja megmondani a történet, azt azonban, hogy milyen élesen szemben állt a híveket megnyomorító hagyományos és üzletszerű vallásossággal és hogy milyen mindent megbocsátó rokonszenvvel állt a szegények és a bűnösök pártján, egészen világosan látjuk. Hogy miből élt, azt nem lehet megmondani, de hogy az írástudók hagyományaival szemben mily határozottan érvényesítette a maga egyéni meggyőződéseit, az a napnál világosabban kiderül az evangéliumokból.