Közzétette:
1.
A májusnak mihelyt vége
És a nyár jön a helyébe:
Ah, a gége egészsége
Budapesten rosszul áll.
Por az utcán, téren sorban,
Por az ágon, a bokorban
S a tüdőben és az orrban
Állandó vendég a por.
Ha szétnézek innen, onnan:
Ugy érzem magam nyomban,
Mint a ködös Albionban –
Olyan sürü itt a por.
Oh, nem birnánk betegen mi
Ily sok drága port bevenni
Száz év alatt, mint amennyi
Ingyen port igy beveszünk.
S a tanács néz türelemmel:
Hogy ful meg a pesti ember –
Oh, hogy semmi port föl nem ver
A városnál ez a por!
Az vigasztal néha titkon:
Porrá válok egykor bizton
S akkor én is igy pusztitom
Unokáink tüdejét…
2.
Itt a nyár, a szép meleg nyár,
Beköszönt már Budapesten,
Itt az édes, nagyszerü nyár –
S nappal élni lehetetlen.
Nappal por, bűz, forróság van,
Rut a nappal, ámde éjjel
Tele van e piszkos város
Szerelemmel, dallal, kéjjel.
Oh, gyerünk csak a ligetbe,
A szinkörbe s Ősbudába,
Ahol zeng a Móric, Móric
És a Bergerék Zsigája.
Gyerünk csak a Moulin Rougeba,
Gyerünk csak a szeparéba,
Hol a sok nő vig, közlékeny
S édes, mint a cukorrépa.
Oh, a vidám Ősbudában
Éjjel szent gyönyörben uszom;
Gummitalpun hajtatok ki –
S visszatérek omnibuszon.
Forrás: Szép Ernő összes versei (mek.oszk.hu)
Lighthouse 