Közzétette:
Keresztelő Jánosról két forrás tudósít. Az egyik Flavius Josephusé, aki derék embernek, az erény, az egymás iránt való igazságosság és az istenfélelem prófétájának mondja s keresztségét nem a bűntől való megtisztulás feredőjének, hanem a testi és lelki tisztaság előfeltételéül szolgáló mosakodásnak tartja. Heródes azt tartotta benne veszedelmesnek, hogy a nép nagyon vonzódott hozzá, sokat adott szavára. Hogy lázadást szíthasson, elfogatta, Machaerus várába záratta s ott ki is végeztette.
Krisztus születése. Correggio képe a drezdai képtárban. 1530-ban készült el Alberto Pratonero rendelésére a reggioi S. Prospero-templom számára. Cooreggio is teljesen emberivé, családivá változtatta át a szent éjszaka-jelenetét. A festők e mind realisztikusabbá váló felfogása élénk ellentétben áll a katolikus vallás dogmatikai fejlődésével. De azért az anyai szeretet és a családi boldogság képei mégis nagy népszerűségre tettek szert.
A másik tudósítás, amely az evangéliumokban olvasható, nem marad ily általánosságokban. Keresztelő János a világ végének, Isten ítéletének prófétája volt, ki azt hirdette, hogy „a fejsze immár a fák gyökerére vettetett”. Hallgatói lelkét a végítélet borzalmas képeivel remegtette meg s őket megtérésre szólította fel. Keresztsége ennek a megtérésnek a jelképe, az új életre való elkötelezés szimbóluma volt. Ezenkívül két fontos jellemvonása domborodik ki. Az egyik az, hogy a pusztában prédikál és aszkéta életet él, teveszőr ruhát hord és sáskákat eszik. A másik pedig az, hogy tanítása nem marad elvont általánosságokban, hanem azt egyénekre is alkalmazza, nemcsak kis emberek bűneit ostorozza, hanem a nagyokéivel szemben sem marad néma kutya. Mikor Heródes testvére feleségét elcsábítja és elveszi feleségül, Keresztelő János kárhoztatja ezt a vérfertőző erkölcstelenséget. A kipellengérezett asszony bosszút áll, nemcsak elfogatja, hanem ő az, aki kieszközli, hogy a prófétának feje is vétessék. A közismert drámai elbeszélés már meseszerű motívumokkal teleszőtt. Hasonlóan keresztény beállítás az is, hogy a Messiást váró és a Messiás előfutáraként fellépett Keresztelő János Jézusra mutatott rá, mint eljövendő Messiásra.
A két tudósítás egyformán kiemeli Keresztelő János egyéniségét, tanításának súlyát, fellépésének hatását. Bármily eltérések legyenek is köztük, az az érzésünk, hogy Keresztelő János történeti egyéniség, aki a vallástörténetben két irányban is nyomot hagyott: ő volt az, aki Jézust bűvkörébe vonta, Jézus az ő munkája folytatására lépett fel nyilvánosan és noha az általa megindított mozgalom egy része felszívódott a kereszténységbe, tanításának külön hajtása is maradt a mandeusok világában.
Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (432. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0
Lighthouse 
3 comments