Az étkezések rendje a kora újkori magyar társadalomban

Közzétette:

 

 

 

A különböző fűszerekkel elkészített ünnep- és hétköznapi ételek alapanyaga továbbra is a marha-, bárány- és vadhús, a különféle szárnyasok, valamint a nemesebb halfélék, ritkábban rákok és csigák, ezek leggyakoribb kísérője pedig a sóval, borssal, kaporral, sőt tormával ízesített, frissen és savanyítva egyaránt fogyasztott káposzta volt. „Az káposztánál – mint az erdélyi Apor Péter megjegyezte a 18. század elejéről visszatekintve – magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tartanak az régi időkben.” A különféle tejtermékek ritkábban szerepeltek az étlapon, s továbbra sem fogyasztottak levest. A friss és aszalt gyümölcsök azonban nem hiányozhattak az asztalról, s persze sütöttek „kalácst, lepént és bélest” is. A Nyugat-Európában fogyasztott nehéz és savanykás ízű rozskenyeret megvetették, s a kovásszal Oven baked fresh breaddagasztott omlós, fehér búzakenyeret szerették. Sültek, bor, „egy fazék káposzta” és „fejér cipó” nélkül hosszabb útra sem indultak el. A középkorban is szokásos étkek mellett itáliai hatásra ekkor terjedt el a főtt tészta, amelynek csíkokra vagy kockára vagdalt változatát túróval, sajttal, dióval vagy mákkal ízesítették. Az ebédek általában hat—nyolc, a vacsorák nyolc—tíz fogásból álltak. A borok és sörök mellett Európához hasonlóan Magyarországon is ekkor jelentek meg a különféle égetett szeszek: borpárlatok, gyümölcs- és gabonapálinkák, s ezek mézzel, fügével, citrommal és fahéjjal édesített változatai. Ezeket nemcsak étkezésekhez, hanem reggeli italként és „búfelejtőként” is fogyasztották.

Az étkezések rendje – követve a nyugat-európai szokásokat – módosult. A 10 óra körüli ebéd kitolódott délre, a 6 órás vacsora pedig Albert Anker: Children's breakfast7-re. Ebből következőleg már „felestökömöztek” – azaz reggeliztek – is. A kávét, a teát és forró csokoládét, melyek a 18. századra terjedtek el, ekkor még nem nagyon ismerték, gyakori volt viszont az „égetett” bor, melyet mézzel, mazsolával és fügével ízesítettek, s az utóbbiakat meg is ették. Emellett „Az férfiak reggeli ital gyanánt jó finom édes-csípős ürmösbort is ittanak”. A közös tálak mellett elterjedt az egyéni tányérok használata. Thurzó György nádor háztartásában 1612-ben például az 505 „óntál” mellett 252 darab „óntányért” is regisztráltak. Kiment a divatból a saját kés használata is. A házigazda által szolgáltatott kés mellett Mátyás kora óta terjedt a villa használata, amely többnyire ezüstből készült. Az addig használatos ón- és ezüstkupák mellett megjelentek a kristályserlegek és a díszített üvegpoharak.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (221—222. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s