Közzétette:
A középkor folyamán a hazai csillagászat semmiben sem különbözött a keresztény középkori Európa primitív, legfeljebb ptolemaioszi színvonalat elérő, keresztényesített és jobbára a csillagjóslással keveredett ismereteivel. Ennek emlékeit kalendáriumok, csíziók őrzik. Igen kevés tárgyi emlékünk maradt ebből a korból. Ilyen az esztergomi királyi palota úgynevezett Béla-termében megmaradt néhány csillagászati vonatkozású, az Állatöv tagjait ábrázoló freskótöredék a 12. század végéről.
A humanizmus korában hazánkban elsősorban Mátyás király és Vitéz János nagyváradi püspök pártolta a csillagászatot, Vitéz János Nagyváradon csillagdát is 
alapított, melyhez a műszereket valószínűleg a bécsi Peurbach, a jeles Ptolemaiosz-fordító készítette. E csillagvizsgáló emlékeit őrzik a Váradi Táblázatok (Tabulae Waradiensis). Ezt követően Esztergomban épült csillag-vizsgáló, s itt működött a 15. század két jeles csillagásza is, Peurbach tanítványa: Regiomontanus =eredeti nevén:Johannes Müller) és lengyel származású, olkuszai Marcin Bylica, akit Ilkus Mártonként ismer a hazai kultúrtörténet. Az ő műszerei később a krakkói Collegium Miaiusba kerültek, ahol ma is megtekinthetők.
A 15. század első felében több magyarországi egyetemen és kollégiumban létesült jobbára igénytelen csillagászati műszergyűjtemény, amely elsősorban oktatási célokat szolgált. Ezek közt igen érdekes lehetett a debreceni református kollégium Maróthi György alkotta gyűjteménye. A század közepén Hell Miksa által alapított nagyszombati obszervatórium már csillagvizsgálónak nevezhető. Itt működött egy ideig Sajnovics János is. Miután az egyetemet 1777-ben Budára költöztették, a csillagvizsgáló a budai királyi palota tornyában nyert elhelyezést. Az elavult műszerekkel itt már nem folyt tudományos értékű megfigyelés.
1781-ben kezdte meg működését az egri csillagvizsgáló az ottani Lyceum Specula elnevezésű tornyában. A gazdag műszerparkot még Hell Miksa rendelte meg, elsősorban Angliából. Ez az obszervatórium abban az időben az európai színvonalat képviselte hazánkban. Műszerei azonban gyorsan elavultak, a helyén – ma – a megmaradtakkal berendezve – a világ egyik legteljesebb 18. századi csillagászatot bemutató múzeuma tekinthető meg.
A 18. század végén hazánkban mát öt csillagvizsgáló működött (Nagyszombat, Buda, Eger, Kolozsvár és Gyulafehérvár). A 19. század elejére viszont ezek a csillagvizsgálók mind megszűntek vagy használhatatlanná váltak. A magyar csillagászat fénykora a gellérthegyi Uraniae obszervatórium megnyitásával, 1815-ben kezdődött. Itt működött többek között Tittel Pál és Montedegói Albert Ferenc. A szabadságharc folyamán, 1849-ben az épület erősen megsérült, felszerelésének nagy része megsemmisült. Hasonló sorsra jutott a szabadságharc idején már csaknem teljesen felszerelt állapotban lévő, Nagy Károly által alapított bicskei csillagvizsgáló.
A század további évtizedeiben néhány magánkézben levő csillagvizsgáló alakult: 
Ógyallán Konkoly-Thege Miklós (1871), Kalocsán Haynald Lajos (1878), Herényben Gothard Jenő (1881) és Kiskartalban Podmaniczky Géza alapított korszerű obszervatóriumot. A legjelentősebb közülük az alapító által később a magyar államra hagyományozott ógyallai csillagvizsgáló. Az alapító maga igen kiváló műszertervező és észlelő volt, aki elsősorban spektroszkópiai vizsgálataival vívta ki tudományos hírnevét. Gothard Jenő sokat tanult Konkolytól és fotografikus észleléseivel bebizonyította ennek fölényét a vizuális észlelések fölött. Ő fedezte fel a Lyra-köd központi csillagát, szintén fotografikus úton. A kalocsai csillagvizsgálóban Fényi Lajos nevéhez rendkívül gazdag napfizikai észleléssorozat fűződik.
Az első világháború után a Csehszlovákiához csatolt ógyallai obszervatórium Budapestre került műszerei mellett korszerűbb, nagyobb műszerekkel indult meg a Konkoly alapítványú állami csillagvizsgáló működése a 30-as évek elején. Programjában többek között változók megfigyelése és kisbolygókutatás szerepelt.
A második világháborút követő években a főváros fejlődése mindinkább éreztette kedvezőtlen hatását a megfigyelésekre. Ezért az Akadémiai Csillagvizsgáló megfigyelőállomását a Mátrában levő Piszkéstetőre helyezte át, ahol 1962-ben a 91 centiméteres Schmidt-teleszkóp főműszerrel megkezdődött a korszerű tudományos megfigyelőmunka, és rövid időn belül jelentős eredmények tették elismertté az új magyar obszervatóriumot (például szupernovák felfedezése extragalaxisokban).
Az MTA Csillagvizsgálójának Baján is van részlege. Szputnyikmegfigyelő állomás Budapesten és Baján kívül Pencen, a Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumban működik. Igen eredményes munkát fejt ki a Debrecenben létesített MTA Napfizikai Obszervatórium is. Megkezdődött a csillagászképzés az ELTE kutatómunkát is végzőcsillagászati tanszékén.
A Piszkéstetői obszervatórium madártávlatból. Balra lent a lakóépület, majd az 50 cm-es, a Schmidt és az RCC távcsövek kupolái. A háttérben a galyatetői adótorony.
A magyar amatőr mozgalom első szervezete az 1920-as években a Stella Csillagászati Egyesület volt. Ennek a mozgalomnak utódja lett a második világháború utáni években a Magyar Csillagászati Egyesület, amely csakhamar több mint 2000 tagot számlált. Az amatőr mozgalom újjászervezésére 1964-ben alakult a Csillagászat 
Baráti Köre, amely a TIT Budapesti Uránia Csillagvizsgálója vezetésével fogja össze és irányítja az ország amatőrjeit. A mozgalom híreit az 1966-ban megindított TIT folyóirat, a Föld és Ég közli. A Budapesti Uránia 1947-ben létesült. Fő műszere egy 20 centiméter átmérőjű Merz-Heyde refraktor volt, amely egykor az ógyallai csillagvizsgálóban állt.
Az Uránia nyomán alakult az érdeklődők és az amatőrök céljára Csepelen (50 centiméter), Újpesten (25 centiméter), Pesterzsébeten (23 centiméter) és a Hámán Kató úti Úttörőházban (20 centiméter) egy-egy tükrös távcsővel felszerelt bemutatóhely.
A budapesti példa nyomán vidéken is több Uránia, illetve bemutató csillagvizsgáló létesült, főként 30—48 centiméter átmérőjű tükrös távcsővel.
A hazai amatőr mozgalmat a saját készítésű távcsövek világméretekben is előkelő helyen álló nagy száma jellemzi.
Forrás: A távcső világa (614—616. oldal), Gondolat Kiadó Budapest, 1980 | Képek: Wikiwand
Lighthouse 