Ursa Maior (Nagy Medve, Nagy Göncölszekér)
A görög monda szerint Lykaon, Árkádia királya az országba jövő minden idegent megöletett. E kegyetlenségéért Júnó istenasszony Lykaon leányát , Kallisztót és fiát, Arkaszt medvévé változtatta. Kallisztó a Nagy Medve, Arkasz a Kis Medve. Az istenek e büntetést azzal súlyosbították, hogy soha ne fürödhessenek meg az óceánban, ami azt jelképezi, hogy mindkét csillagkép cirkumpoláris, azaz soha nem buknak a látóhatár alá. Más változat szerint Kallisztó Diana vadásztársnője, Jupiter beleszeret Kallisztóba, s ezért Júnó, haragos féltékenységében, medvévé változtatja Kallisztót és fiát, Arkoszt.
A magyar monda szerint Göncöl híres táltos volt, aki az emberek közt járva gyógyította a betegeket, beszélni tudott a fákkal és a madarakkal. Egyszer eltört szekerének rúdja, de senki sem segített neki. Haragjában a lovak közé csapott s felrepült az égbe. Azóta ott kocsizik görbe rudú szekerén.
Más változat szerint Göncöl nem más, mint Konrád császár, akit Lehel, mielőtt kivégezték volna, kürtjével agyonütött.
A Göncölszekér rúdjának középső csillaga a Mizar. Mellette halvány csillag az Alcor, amit népünk Ostorosnak, Kocsisnak, Béresnek, Kisbéresnek nevez. Mondai eredete: Egyszer Jézus egy kocsin utazott. Kocsisának bérül az üdvösséget ajánlotta fel. A kocsis azt kérte, ha teljesülhet kívánsága, inkább azt szeretné, hogy az örökkévalóságig kocsijának bakján ülhessen. Jézus teljesítette a kérést, de mivel ilyen könnyelműen elutasította az örök üdvösséget, azzal a büntetéssel sújtotta, hogy kocsiján mindig visszafelé kell haladnia. (Égi útja során valóban a Göncölszekér a rúddal ellentétes irányban halad).
A Göncölszekér hajtása nagy dicsőség, ezért mondják a kevélyekre: „mintha ő hajtaná a Göncölszekeret”.
Draco (Sárkány)
A görög mitológiában azt a százfejű sárkányt ábrázolja, amely a Hesperidákkal Júnó istenasszony aranyalmáját őrizte az Atlasz hegység közelében elterülő kertben. Csak Herkules tudta e szörnyet legyőzni.
Cepheus
Cepheusnak és Kassiopeiának leányát, Andromedát egy tengeri szörnynek kellett áldozni, ezért egy sziklához láncolták Andromedát. A hős Perszeusz a Medúzafej segítségével győzte le a szörnyet, ugyanis e levágott fej láttán mindenki kővé meredt. A megszabadított Andromedát Perszeusz feleségül vette.
A magyar hagyomány Részegembernek nevezi. Jézus Szent Péterrel ment az Ég útján( Tejúton), s itt találkoztak egy részeg emberrel, aki elől Jézus kitért, de Szent Péter tovább folytatta útját. (Így magyarázza népünk, hogy a Tejút két ágra válik.)
Cassiopeia
Magyar elnevezése Korcsma, innen jött ki a Részegember.
Andromeda
Halászcsillagnak nevezi népünk a csillagkép néhány csillagát. Fennmaradt mondás: „Ha a kecés addig mög nem fogja a halat, amíg a halászcsillag fö’ n van az égön, azután halászhat.”
Auriga
A görög monda Erikhthoniosz királyt, a szekér feltalálóját látja e csillagképben. A Capella az a kecske, amely az újszülött Jupiternek tejet adott.
Tavaszi és nyári estéken a látóhatár közelében jár, s népünk a Capella színjátszásából jósolta meg az időt. Ennek alapja, hogy a szcintillációt a légkör állapota befolyásolja. Ma már e jelenséget a tudomány is felhasználtja a betörő frontok előrejelzésére.
Lyra (Lant)
(Görög eredetét lásd a Hattyúnál)
A magyar mese Csősznek nevezi a Lyra fényes csillagát, a Vegát. „A cigány Altair a Sasban) szénát (szalmát) lopott, s a csősz észrevette, utánament, de nem bírta utolérni. Az elhullott szalma az országutat (Tejút) jelöli.”
Cygnus (Hattyú)
A hattyúvá változott Orpheuszt ábrázolja, aki Eurüdiké után az alvilágba ment, ahol a bacchánsnők széttépték. A hitvesi hűség jelképeként helyezték az égre az istenek hattyú képében, mellette lantjával.
Más görög változat: A kis Phaethon átvette atyjától a Nap szekerének hajtását. A lovak megbokrosodtak, patkóik szikráiból keletkezett a Tejút. A szekér az Eridanus folyóba zuhant. Phaethon legjobb barátja , aki csodálatos hanggal volt megáldva, mérhetetlen nagy fájdalommal bánkódott Phaethon halálán. Az istenek szíve megesett rajta, s a baráti hűség jelképeként az égre helyezték Phaethont mint hattyút. A panaszdalt tiszta szívű emberek ma is hallhatják mint hattyúdalt az égboltnak eme tájáról.
Forrás: A távcső világa (793—795. oldal.) Gondolat Kiadó, Budapest 1980