Amikor a Vénusz eltakarta a Napot

Közzétette:
 
 
 
Az észak-norvégiai kicsiny sziklasziget, a szélviharok és hullámverések ostromolta Vardø a XVIII. században két elszánt, bátor magyar tudós lakóhelye volt
 
Vardø island

Két magyar jezsuita tudós, Hell Miksa és Sajnovics János 1768-1769-ben csaknem egy esztendőt töltött a fátlan, kietlen vidéken, hogy geofizikai és meteorológiai mérésekkel járuljanak hozzá egy tudományos probléma megoldásához. A vardøi utazásra egy ritka jelenség , a Vénusz bolygó Nap előtti átvonulása adott alkalmat. A tudományos világban nagy várakozással készültek az 1769. június 3-ára és 4-ére becsült Vénusz-átvonulás megfigyelésére. A két magyar jezsuita utazása volt az első, komplex tudományos célkitűzéssel végrehajtott sikeres magyar expedíció, mely nemzetközileg is jelentős visszhangot váltott ki. Korábban már számos expedíciót szerveztek, s Európa sarkkörön túli vidékein – ahol a Nap éjfélkor is a látóhatár felett tündököl – a figyelem fókuszpontjába kerültek. Dánia és Norvégia uralkodója, VII. Kesztély dán király 1767 nyarán utasította a bécsi nagykövetét, hogy keresse meg az egyetemi obszervatórium igazgatóját, a magyar születésű Hell Miksát a lappföldi észlelés megszervezésére.

hell_miksaHell Miksa lappöltözékben Vardø szigetén

A selmecbányai születésű Hell Miksa (1720) már 18 esztendősen a jezsuita rend kötelékébe lépett. A bécsi egyetemen bölcsészeti, majd természettudományi tanulmányokat folytatott, de mindenekelőtt a csillagászat érdekelte.

Lőcsén és Kolozsváron rövid ideig tanárként dolgozott, majd 35 esztendősen a bécsi csillagvizsgáló igazgatójává nevezték ki, s emellett rendszeresen előadásokat tartott a bécsi egyetemen. Bécsben 1757-ben latin nyelvű csillagászati folyóiratot, az Ephemerides Astromicae című periodikát indította meg. E folyóirat a csillagászat történetének alapmunkájává vált.

Fáradhatatlan szervezőként sokat tett a magyarországi csillagvizsgálók létrehozásáért. Számottevő érdemei vannak a budai, a kolozsvári, az egri és a nagyszombati csillagvizsgálók megszervezésében. Az országot és Európát átfogó kapcsolatrendszere révén a legtekintélyesebb magyar tudósok egyikévé vált. Nem véletlen, hogy őt kérték fel a lappföldi feladatra. Hell a meghívást örömmel fogadta, és munkatársul tanítványát, Sajnovics Jánost választotta.

sajnovics janosSajnovics János a Fejér megyei Tordason született 1733-ban.

Először Nagyszombatban, majd a budai egyetemen tanított matematikát és végzett csillagászati észleléseket.

A két tudós 1768 áprilisában indult el Bécsből. Mária Terézia elindulásuk előtt személyesen fogadta őket, s ajánlólevelet adott számukra, az útjuk során érintett országok fővárosaiban működő követeinek figyelmébe ajánlva a két tudóst.

Hell Miksa így a legmagasabb udvari körök bizalmát élvezhette, s még a diplomáciai rejtjelek megfejtésére szolgáló titkosírás kulcsát is merte bízni Kaunitz kancellár. A dán királyi udvar biztosította az utazás mintegy 2000 aranyforintra becsülhető költségeit.

Drezdában Hell Miksa átadta az osztrák követnek a titkosírás kódját, majd Lipcse, Hamburg és Lübeck érintésével jutottak el Koppenhágába. Útjuk során barométereket osztottak szét az érintett városok főiskolái és egyetemei között azzal a céllal, hogy egységes műszerekkel, egységes elvek szerint végzett mérésekkel tisztázzák a légnyomás napi hullámzásának változásait. Éppen egy évtizeddel előzték meg az első meteorológiai mérőhálózat létrehozását.

Szárazföldi úton Kristiania, a mai Oslo érintésével jutottak el Trondheimbe, ahol Gunnerus püspök és a helyi tudós társaság szívélyesen fogadta a két magyar jezsuitát.

A nehézkes, nagyméretű csillagászati és szögmérő műszereket sok bajlódás árán vihették magukkal a norvég hegyvidék úttalan útjain. 1768. augusztus 22-én szálltak Harvor Johansen Anna nevű hajójára, s Vardøszeptember 11-én érkeztek meg Varanger-fjord bejáratánál található zord klímájú szigetre, Vardøra. Megkezdték a hőmérséklet és a légnyomás rendszeres mérését, hogy meghatározzák a Föld lapultságának és az árapálykeltő erők mértékét. Vizsgálták a sarki fényt, a tenger visszahúzódásának bizonyítékait.

A Vénusz átvonulásának sikeres észlelése, 1769. június 3-áról 4-ére virradóra történt meg. Hell Miksa és Sajnovics János igen szerencsések voltak, mert a sűrű fellegek elvonultak az égboltról. Ugyanebben az időben a Földet körülhajózó Cook kapitány Tahiti szigetén figyelte a különleges jelenséget, de Szibériában, Amerikában és Svédországban is megpróbálták észlelni a ritka tüneményt. Ezen a napon egyedül a vardøi állomáson sikerült megfigyelni a Vénusz teljes átvonulását.

hell_3A vardøi ház és obszervatórium

„Az ég nem volt tiszta, a nap mégis világosabb tájt foglalt el,  délről észak felé hajtott igen gyors mozgású felhők szállingóztak, amelyek az északi oldalon nagyon hosszú felhőkben tömörültek össze. Noha jól tudom, hogy az első külső érintés csak egy negyed órával kilenc után áll be, körülbelül kilenc órakor a készen álló tubusokhoz (távcsövekhez) mentünk a külső érintést várva, mialatt a szolga az óra mellett foglalta el a helyét. Minthogy az első külső érintésnek közvetlen megfigyelése, mint előbb jeleztem, lehetetlen és kár vele bajlódni, én nyolc és fél lábnyi, fonalmikrométerrel ellátott, különben kitűnő, de a másik kettőhöz képest kevésbé jó tubust vettem, nehogy a Nap hasztalan megfigyelésével elfárasszam és elgyöngítsem a szememet, amelyet a fölöttébb fontos első érintésre pontos észlelésre akartam jó karban tartani”

(Hell Miksa visszaemlékezése)

Hell Miksa olyan értékeket állapított meg a közepes Nap-Föld távolságról, amely nemcsak a maga korában számított kiemelkedő pontosságúnak, hanem egy évszázadon át minden más értéknél jobban megközelítette a valóságos adatot. A tudományos feldolgozásban is maradandó érdemeket szerzett. Bár számos tanulmánya kéziratban maradt, a Nap parallaxisáról 1772-ben írt műve – Bartha Lajos szerint – a csillagászat történetének egyik alapvető forrása.

Sajnovics_janos_szobor_torda_2005_rnSajnovics János mellszobra, a Fejér megyei Tordason

A vardøi utazásnak volt egy másik hozadéka, mely Sajnovics János nevéhez fűződik. Sajnovics Vardøn megkezdte a magyar és lapp nyelv összehasonlító tanulmányozását, melynek gyümölcseként Koppenhágában megjelentette: Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse című munkáját. A művet a külföldi nyelvészek elismerő lelkesedéssel fogadták, a magyarság ázsiai származásának gondolatát képviselők viszont elkeseredetten támadták a finnugor nyelvrokonság feltételezését. A vardøi expedíció nyomait követve 1888-ban a nagy magyar természettudós, Herman Ottó is útra kelt. S élményeiről Az északi madárhegyek tájáról című könyvében adott számot.

Sajnovics János és Hell Miksa az első tudományos célú, nemzetközileg számon tartott eredményeket elérő magyar expedíciót jegyezhette be az egyetemes tudomány aranykönyvébe.

Forrás: Magyarok a Föld körül (12-14. oldal) Kossuth Kiadó 2014, ISSN 2064- 8790

2 comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s