Vatican City

I. László szentté avatása

Közzétette:

 

 

Maga és királysága tekintélyét kívánta növelni Béla azzal is, hogy kezdeményezte László király szentté avatását. Pápai jóváhagyással erre 1192-ben került sor Váradon, ahol a 190 cm magas, tehát Bélához hasonlóan termetes László hamvai nyugodtak. Az erre az alkalomra készített legenda Ladislaus I (Chronica HungarorumLászlót minden elképzelhető pozitív tulajdonsággal felruházta. A jellemzés szerint „bőkezű volt az ínségben, nagy türelmű a tűrésben, derűs király a kegyességben […]”, „az igazság gondozója, a szemérem pártfogója, meggyötörtek vigasza, elnyomottak támasza, árvák megkönyörülője, gyöngék gyöngéd gyámszülője”. Számos csoda is kötődött hozzá. „Sánták és némák, siketek és bénák, kik régóta nyögték különféle szenvedések kínjait, megszabadultak betegségüktől, ha nevét segítségül hívták. Egy fiú, akinek nem volt se keze, se lába, éppen szentté avatásának órájában nyerte vissza épségét”. Vagyis Béla „íródeákja” pontosan úgy járt el, mint 100 évvel korábban Lászlóé, István kanonizálásakor. S a szándék is ugyanaz volt: a magyar királyság szakrális jellegének erősítése. Az Árpád-ház három szentje közül István testesítette meg a higgadt, bölcs uralkodót, Imre a szüzességi fogadalmával és állandó imádkozásával a magát Istennek ajánló hithű ifjút, s László a daliás középkorú vitézt, aki a 13. századtól terjedő lovagi kultúra eszményképének megfelelően fegyverrel védte hazáját és egyben az egész kereszténységet a keletről támadó pogányokkal szemben. Jól tükrözik ezt a 14—15. század tábla- és faliképei, szobrai és pecsétjei, amelyeken István rendszerint ősz hajjal, nagy szakállal és bajusszal jelenik meg, míg Imre ifjan és borotváltan, László pedig páncélban és fegyverrel a kezében.

III. Béla az utolsó képviselője volt annak a különlegesen kiterjedt hatalommal rendelkező királytípusnak, amelyet Szent István honosított meg, majd Szent László és I. Kálmán fejlesztett tovább, Uralkodása idején utolsó virágkorát élte a korai keresztény magyar királyság, amelynek hatalma elsősorban az uralkodói földbirtokok túlsúlyán alapult.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (81—82. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s