Teizmus, ateizmus, deizmus, panteizmus, vagy agnoszticizmus?

Rajnai Lencsés Zsolt

A mai posztmodern korban alapvetően háromféle istenkép létezik: a teizmus, a deizmus és a panteizmus istenképe.
A teizmus istenképe szerint: Isten örökkévaló, mindenható, mindentudó, anyagtalan, szuperintelligens, végtelen és személyes lény, aki akaratával és hatalmával teremtette (és azóta fenntartja) a világmindenséget. Ez az Isten erkölcsileg tökéletes, a világ kormányzója, s az emberek cselekedeteit ítéletre előhozó Isten. A monoteista történelmi világvallások (a zsidóság, az iszlám és a kereszténység) istenképe teista istenkép, de a teizmus Istene nem feltétlenül azonos ezeknek a vallásoknak az Istenével. (Lehet valaki pusztán filozófiai alapokon is teista, úgy, hogy mindeközben nem vallásos.)
A deizmus istenképe szerint: Isten személyes, örökkévaló, bölcs, anyagtalan lény, aki mintegy “első oka” a világmindenségnek. Ő az, aki az Univerzumot a semmiből teremtette (vagy a már létező kaotikus anyagot Kozmosszá rendezte), de azután a világot magára hagyta, tovább már azzal nem törődve, folyásába bele nem avatkozva. Ez az Isten teremtményei iránt erkölcsileg közömbös, e teremtmények számára Ő olyan, mintha nem is létezne.
A panteizmus istenképe szerint: Isten egyenlő a természettel. Bár erősen kérdéses, hogy valaha volt-e aki ebben az “istenben” hitt (Hegel szerint nem volt, bár sokan őt magát is panteistának tartják), de ha elfogadjuk, hogy volt ilyen, akkor azt mondhatjuk: a panteisták szerint, az anyagi világban létező “világlélek”, vagy “világtörvény” az Univerzum “lelke és lényege”, s ezt a létezőt nevezzük “istennek”. Tehát itt, egy bizonyos értelemben, a természet megszemélyesítéséről beszélünk.
Isten transzcendenciája és immanenciája: A transzcendencia, “túlhaladottságot”, “túllépést” jelent, az immanencia pedig “benne rejlőséget”. A deizmus a transzcendenciára helyezi a hangsúlyt, vagyis azt mondja: Isten “e világon túli létező”, vagyis e világon “túl van” (s ezért nem avatkozik bele az anyagi világba). A panteizmus az isteni immanenciát hangsúlyozza amikor azt mondja: Isten olyannyira benne rejlik a fizikai világban, hogy szinte (ha nem abszolút mértékben!) azonos azzal. A teizmus a két istenkép között helyezkedik el amikor azt mondja: Isten végtelen lény, ezért egyszerre transzcendens és immanens, ráadásul végtelen mértékben. Ez annyit jelent, hogy Isten nem azonos a fizikai (és egyáltalán a teremtett) világgal, hanem azon “túl van”, de mégis, a mindenütt jelenvalóságával (ez következik az Ő végtelenségéből) belülről át is hatja, fenn is tartja a világot, vagyis immanens, “benne rejlő”. (Isten tehát minden egyes atomot, és lélekrezdülést áthat és fenntart, de Isten nem csak ennyi, hanem végtelenül több is és más jellegű is, hiszen ezeken “túl is van”, ezektől függetlenül is létezik.)
Az ateizmus első közelítésben istentagadást jelent, de nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen a szó szigorú értelmében csak a teizmus istenét tagadja. Így egy ateista nyugodtan lehet deista, vagy panteista, bár ez nem nagyon jellemző, inkább csak a filozófiailag művelt rétegekben. Legtöbbször aki ateista az materialista, naturalista, vagyis azt gondolja, hogy mindennek a világon, anyagi, természeti magyarázata és oka van.
Az agnoszticizmusnak is kétféle értelme lehet: Első értelemben agnosztikus az, aki nem tudja (vagy nem akarja) eldönteni, hogy van-e Isten (bármelyik istenkép Istene, de általában a teizmusé), a második értelemben viszont azt, aki határozottan azt állítja, hogy ez a kérdés nem is dönthető el. (Tehát az első, aki nem zárja ki, hogy ez a kérdés eldönthető, csak ő maga nem tud, vagy nem akar dönteni a kérdésben, ez a gyenge agnoszticizmus, ám a második eleve kizártnak tartja, hogy az ember képes legyen az ilyen volumenű válaszadásra, ez az erős agnoszticizmus.)

Kérdés azonban, hogy melyik álláspontra helyezkedjünk, s amelyikre éppen helyezkedünk, ott pedig az merül fel, hogy miért éppen arra?
Ennek eldöntéséhez előbb afelől kell vizsgálódnunk, hogy mivel jár ránk nézve, hogyha erre, vagy arra az álláspontra jutunk.
A deizmus, vagy a panteizmus nem sok következménnyel jár, ám az agnoszticizmus, az ateizmus, és/vagy a teizmus óriási jelentőséggel bírhat, ha létezik Isten (a teizmus istene). Minden ettől függ tehát.
Mindazonáltal kérdés, hogy létezik-e, s ha igen, hogyan szerezhetünk róla tudomást. Ebben lehet segítségünkre az istenérvek ismerete, melyek a teizmus istenképét igyekeznek logikailag alátámasztani.

Forrás: Gondolkodó