Teizmus, ateizmus, deizmus, panteizmus, vagy agnoszticizmus?

Közzétette:

Rajnai Lencsés Zsolt

sivatag_01A mai posztmodern korban alapvetően háromféle istenkép létezik: a teizmus, a deizmus és a panteizmus istenképe.
A teizmus istenképe szerint: Isten örökkévaló, mindenható, mindentudó, anyagtalan, szuperintelligens, végtelen és személyes lény, aki akaratával és hatalmával teremtette (és azóta fenntartja) a világmindenséget. Ez az Isten erkölcsileg tökéletes, a világ kormányzója, s az emberek cselekedeteit ítéletre előhozó Isten. A monoteista történelmi világvallások (a zsidóság, az iszlám és a kereszténység) istenképe teista istenkép, de a teizmus Istene nem feltétlenül azonos ezeknek a vallásoknak az Istenével. (Lehet valaki pusztán filozófiai alapokon is teista, úgy, hogy mindeközben nem vallásos.)
A deizmus istenképe szerint: Isten személyes, örökkévaló, bölcs, anyagtalan lény, aki mintegy “első oka” a világmindenségnek. Ő az, aki az Univerzumot a semmiből teremtette (vagy a már létező kaotikus anyagot Kozmosszá rendezte), de azután a világot magára hagyta, tovább már azzal nem törődve, folyásába bele nem avatkozva. Ez az Isten teremtményei iránt erkölcsileg közömbös, e teremtmények számára Ő olyan, mintha nem is létezne.
A panteizmus istenképe szerint: Isten egyenlő a természettel. Bár erősen kérdéses, hogy valaha volt-e aki ebben az “istenben” hitt (Hegel szerint nem volt, bár sokan őt magát is panteistának tartják), de ha elfogadjuk, hogy volt ilyen, akkor azt mondhatjuk: a panteisták szerint, az anyagi világban létező “világlélek”, vagy “világtörvény” az Univerzum “lelke és lényege”, s ezt a létezőt nevezzük “istennek”. Tehát itt, egy bizonyos értelemben, a természet megszemélyesítéséről beszélünk.
Isten transzcendenciája és immanenciája: A transzcendencia, “túlhaladottságot”, “túllépést” jelent, az immanencia pedig “benne rejlőséget”. A deizmus a transzcendenciára helyezi a hangsúlyt, vagyis azt mondja: Isten “e világon túli létező”, vagyis e világon “túl van” (s ezért nem avatkozik bele az anyagi világba). A panteizmus az isteni immanenciát hangsúlyozza amikor azt mondja: Isten olyannyira benne rejlik a fizikai világban, hogy szinte (ha nem abszolút mértékben!) azonos azzal. A teizmus a két istenkép között helyezkedik el amikor azt mondja: Isten végtelen lény, ezért egyszerre transzcendens és immanens, ráadásul végtelen mértékben. Ez annyit jelent, hogy Isten nem azonos a fizikai (és egyáltalán a teremtett) világgal, hanem azon “túl van”, de mégis, a mindenütt jelenvalóságával (ez következik az Ő végtelenségéből) belülről át is hatja, fenn is tartja a világot, vagyis immanens, “benne rejlő”. (Isten tehát minden egyes atomot, és lélekrezdülést áthat és fenntart, de Isten nem csak ennyi, hanem végtelenül több is és más jellegű is, hiszen ezeken “túl is van”, ezektől függetlenül is létezik.)
Az ateizmus első közelítésben istentagadást jelent, de nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen a szó szigorú értelmében csak a teizmus istenét tagadja. Így egy ateista nyugodtan lehet deista, vagy panteista, bár ez nem nagyon jellemző, inkább csak a filozófiailag művelt rétegekben. Legtöbbször aki ateista az materialista, naturalista, vagyis azt gondolja, hogy mindennek a világon, anyagi, természeti magyarázata és oka van.
Az agnoszticizmusnak is kétféle értelme lehet: Első értelemben agnosztikus az, aki nem tudja (vagy nem akarja) eldönteni, hogy van-e Isten (bármelyik istenkép Istene, de általában a teizmusé), a második értelemben viszont azt, aki határozottan azt állítja, hogy ez a kérdés nem is dönthető el. (Tehát az első, aki nem zárja ki, hogy ez a kérdés eldönthető, csak ő maga nem tud, vagy nem akar dönteni a kérdésben, ez a gyenge agnoszticizmus, ám a második eleve kizártnak tartja, hogy az ember képes legyen az ilyen volumenű válaszadásra, ez az erős agnoszticizmus.)

Kérdés azonban, hogy melyik álláspontra helyezkedjünk, s amelyikre éppen helyezkedünk, ott pedig az merül fel, hogy miért éppen arra?
Ennek eldöntéséhez előbb afelől kell vizsgálódnunk, hogy mivel jár ránk nézve, hogyha erre, vagy arra az álláspontra jutunk.
A deizmus, vagy a panteizmus nem sok következménnyel jár, ám az agnoszticizmus, az ateizmus, és/vagy a teizmus óriási jelentőséggel bírhat, ha létezik Isten (a teizmus istene). Minden ettől függ tehát.
Mindazonáltal kérdés, hogy létezik-e, s ha igen, hogyan szerezhetünk róla tudomást. Ebben lehet segítségünkre az istenérvek ismerete, melyek a teizmus istenképét igyekeznek logikailag alátámasztani.

Forrás: Gondolkodó

10 comments

  1. Albert Einsteint hová sorolnád? (Fogós kérdés…)
    …vagy Ken Wilbert? (Még fogósabb…)

  2. Az itt bemutatott teista istenkép hiányos és torz, mert Isten legfontosabb tulajdonságáról nem tud.

    Túl a mindenhatóságon és tökéletességen, Isten elsősorban a Szeretet. Szereti amit alkotott,végtelenül és személyesen szereti teremtményét az embert. Az Ószövetség könyvei és a próféták erről tanúskodnak, az Evangéliumok Jézusa pedig életét adja oda övéiért. Meghal, de föltámad az örök életre és ezt ígéri meg minden követőjének.

    1. Köszönöm szépen az értékes megjegyzését. Zavarba hozott, mert mindahhoz, amit leírt, egyebet hozzáfűzni már nem igazán tudok.

      1. Amúgy én is zavarban vagyok, mert nem szeretek ilyen hozzászólásokat írni, fontoskodónak érzem.de ha már beleolvastam, gondoltam megkockáztatom… 🙂

        “örökkévaló, mindenható, mindentudó.. szuperintelligens…, erkölcsileg tökéletes, az emberek cselekedeteit ítéletre hozó” – főleg ezek miatt.

        Nagyjából ezt az istenképet kaptuk a legtöbben. Szomorú dolog ez…
        Szóval, ne jöjjön zavarba miattam 🙂

      2. Felemelő érzés időnként értelmes gondolatokkal találkoznom akkor, amikor embertársaink legnagyobb részét az intellektuális igénytelenség jellemzi. Köszönöm, hogy írt!

      3. Köszönöm én is! Ide látogatni szintén felemelő érzés, mindig jó érzések kísérnek el, ha benézek, jó érzem itt magam 🙂 Ez korántsem olyan kézenfekvő általános netes tapasztalatom.

  3. Családi, nemzeti, európai kulturális örökségem tiltakozik az ellen, hogy ateistának valljam magam. Hébe-hóba elmegyek a templomba, de ott úgy érzem, hogy csak szerepet játszom. Oda is tartozom, meg nem is. Legközelebb a panteizmus áll gondolkodásomhoz, de ha ezzel ateistának vallom magam, már vissza is vonom állításomat. A több évszázados filozófiai problémát pedig én sem tudom megoldani. Maradok továbbra is egyfajta lebegő állapotban az Istennel kapcsolatban.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s