Miklos Zrinyi (poet)

Zrínyi Miklós

Közzétette:

 

 

Bécs – minden törekvése ellenére – 1663-ban belesodródott egy oszmán háborúba. Az 1663 tavaszán megindult hatalmas török sereg, amelyet Köprülü Ahmed nagyvezér vezetett, azonban ezúttal sem jutott el a császárvárosig. A Felvidék legerősebb várát, a Bécstől 150 kilométerre fekvő Érsekújvárt azonban elfoglalták, s új hadjáratra készülvén télire csak Nándorfehérvárig vonultak vissza.

A készülő támadás elleni hatékony védekezés érdekében I. Lipót (1657—1705) császár és király 1663 őszén gróf Zrínyi Miklós horvát bánt, a szigetvári hős dédunokáját nevezte ki a magyarországi hadak főparancsnokává. A horvát Miklos Zrinyiszármazású, de nyelvében és érzelmeiben egyaránt magyar Zrínyi korának egyik legjobb hadvezére, legműveltebb gondolkodója, legnagyobb költője és legtehetségesebb politikusa volt. Hazai és külföldi tanulmányainak befejezése után családi birtokainak védelmében a horvát és dunántúli végeken számos győzelmet aratott a portyázó és fosztogató törökök felett, majd a Portával kötött békék előírásait megszegve és ezért a bécsi udvar neheztelését kiváltva Muraköz védelmére 1661-ben új várat (Új-Zrínyivár) építtetett. 1651-ben megjelent Szigeti veszedelem című eposza, melyben dédapjának állított emléket, a magyar nyelvű barokk epika remeke. Legnagyobb hatású politikai röpiratában (Az török áfium ellen való orvosság, (1661—1662) a török „áfium” és szükség esetén a német „maszlag” ellen is felhasználható állandó magyar hadsereg felállítását sürgette. A török elleni nemzeti összefogás érdekében kifejtett aktivitása és Erdélyhez fűződő kapcsolatai miatt a bécsi udvar bizalmatlanul tekintett rá, s a nádori méltóságra, melyet céljai érdekében szívesen vállalt volna, nem jelölte.

Ismerve a török gyengéit és a téli időszakból adódó logisztikai nehézségeket Zrínyi 1664 januárjában gyorsan mozgó könnyűlovasaival 250 kilométer mélységben behatolt a török végvárvonal mögé, visszafoglalta Pécset, és felégette a hat kilométer hosszú eszéki Dráva-hidat, amely létfontosságú volt a török hadak felvonulása szempontjából. Ezek kétségtelen sikerek voltak, ám nem stratégiai jelentőségű győzelmek. A törökök gyorsan újjáépítették az eszéki átkelőhelyet, és a dél-dunántúli útvonalon újra megindultak Bécs ellen. A több mint 100 ezer fős török hadsereg elfoglalta és felrobbantotta Új-Zrínyivárt, amit a császári csapatok főparancsnoka, Raimondo Montecuccoli altábornagy tétlenül nézett. A Szentgotthárd melletti döntő ütközetben azonban fényes győzelmet aratott a nagyvezér kétszeres túlerőben lévő serege fölött. Az uralkodó ennek ellenére nem a menekülő ellenség üldözésére, hanem békekötésre adott parancsot. Az 1664. augusztus 10-én Vasváron aláírt béke, amely a török minden addigi hódítását – beleértve Váradot, Érsekújvárt és Új-Zrinyivárt is – elismerte, és az új határvonalat ennek alapján húzta meg, egész Európában megdöbbenést, Magyarországon pedig elkeseredést váltott ki. Zrínyi egyenesen XIV. Lajossal keresett kapcsolatot, ám a francia király – saját szempontjából teljesen érthetően – csak a Habsburgok elleni harcához akart segítséget nyújtani, a török elleni felszabadító háborúhoz nem. Lipóthoz hasonlóan ő sem a török kiűzését tartotta szem előtt, hanem a Habsburgok spanyol ágának közeli kihalása és örökségük megszerzése miatt várható újabb nagy háborúra tartalékolta erejét.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (211—212. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9 | fotó: Wikipédia

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s