II. József (1780—1790), anyjától eltérően – aki ha rendeleti úton is, de mindig meggondoltan és kellő körültekintéssel törekedett a rendi-feudális viszonyok korszerűsítésére – rohamléptekkel és fantasztikus elszántsággal igyekezett a felvilágosult abszolutizmus reformeszméit kiteljesíteni. Eltökéltségének és magabiztosságának már trónra lépésekor tanújelét adta. Annak érdekében, hogy senki és semmi ne akadályozza, nem koronáztatta meg magát, és nem mondta el a koronázási esküt. Az országgyűlést sem ekkor, sem később nem hívta össze. „Nekem van fenntartva a törvények megváltoztatásának és újak meghozatalának hatalma, ebben pedig az alapjaiban hamis Werbőczy-féle tételek sem gátolhatnak” – fogalmazta meg uralkodói krédóját. Ennek – ismerte el –„despotizmus szaga van, de abszolút hatalom nélkül, a szabályok, a törvények és az eskük megakadályozzák az uralkodót, hogy minden jót megtehessen.”
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (284. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9