Egy római korabeli, vidéki városban vagyunk. Körülöttünk oszlopok, régi templomok, magas, lépcsős színházak. Gerasa – mai nevén Jerash – a Kr. e. 1. századtól gazdag kereskedőváros, egy termékeny vidék központja volt. Ma is őszi vetésű gabonát termesztenek, műanyag növényházak védik a korai földiepret és a dinnyét.
Miután Pompeius Kr. e. 63-ban meghódította, a római uralom idején Gerasa is csatlakozott a tíz város (dekapolis) híres véd-szövetségéhez, amelyhez Philadelphia (Amman), Gadara (Umm Qays) és a Jordán völgyében lévő Pella is tartozott. E tíz város közül hat a mai Észak-Jordániában fekszik – valamennyi csodálatraméltó rom.
Jerash – oszlopsorral szegélyezett, 700 méter hosszú főutcájával, templomromjaival és két színházával – ma is olyan jó állapotban van (részben restaurálták), hogy minden év augusztusában itt rendezik meg a Jerash-fesztivált: a hangversenyek, színielőadások, folklórrendezvények új életet lehelnek a márványból és vörösen csillogó kőből épült régi városba.
Gerasa a Római Birodalom hanyatlásával veszítette el fontosságát, de a kereszténység korában, a 4. és 7. század között ismét virágkorát élte. Akkor építették a 14 keresztény templomot a régi templomok köveiből, s díszítették pompás mozaikokkal. Az iszlám hódításával és a 746-ban bekövetkezett földrengés után a várost végleg elhagyták, amely így lepusztult. Napjainkban régészek kutatnak és végeznek ásatásokat a jerashi rommezőkön: keresik a nagy történelmi múltat a kis Jordániában.
Colonnaded Street (oszlopos utca) , gerasa | Az Ovális Fórum és a Cardo Maximus az ősi Jerash-ban
Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (226. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993