Közzétette:
Az észak-amerikai Egyesült Államok mai területe megmenekült a Latin-Amerikában végbement kizsákmányolástól és pangástól. A spanyol hódítók lényegében csak az észak-floridai Augustinig és a dél-kaliforniai határig jutottak el. És ott is csak azért fészkelték be magukat a homokpart és mocsarak között, hogy megnehezítsék a francia és angol kalózok támadásait a spanyol ezüstszállítmányok ellen. Az Atlanti-óceánba ömlő folyók nyugalmas, széles torkolatvidékén 100 éven át csak alkalmanként kötöttek ki a felfedezők; leginkább azért, hogy északi irányban felkeressék az Ázsiába vezető tengeri útvonalat. A 17. század elején, amikor megtört a spanyolok tengeri hatalma Európa partjainál, a hollandok, franciák és az angolok állandó településeket hoztak létre Észak-Amerikában.
Jamestownban, a későbbi Virginiában kezdődött 1607-ben. Királyi engedéllyel egy londoni kereskedelmi társaság finanszírozta a vállalkozást; Smith kapitány, a tehetséges szervező vezette a 100 telepest. Neki fontos volt a jó viszony a helyi indián törzsekkel. A kapitány személyes varázsának is köszönhetően eleinte szépen fejlődött a kis telep. De mielőtt a dohánytermesztéssel elérhették volna a remélt jólétet, amit eredetileg az aranylelőhelyektől vártak, a rossz termések, a járványok és a mészárlások oly mértékben megviselték a kis telepet, hogy már-már a teljes kipusztulás fenyegette. A Virginia Társaságtól ekkor megvonták a hatósági engedélyt, és állami igazgatás alá helyezték a telepet, amely aztán gazdasági szempontból csak 15 évvel alapítása után állt saját lábára.
Nyugat-Európa véres vallásháborúkkal volt elfoglalva, amikor Plymouthban, a jövendő Boston város közelében angol családokból álló csoport szállt partra a „Mayflower” nevű hajóról. Nem aranyat és kalandot kerestek, hanem elsősorban a vallási elnyomás alól kívántak felszabadulni; önigazgatást és a békés munkásélethez jó földet akartak, azonosan gondolkodó emberek közösségére vágytak. Keményen dolgoztak és kevéssel beérték, az új talajban elültették a jó szomszédi segítség és az önkormányzat magvát. Nem űzték el az indiánokat, hanem szerződéseket kötöttek velük. Rövidesen figyelemre méltó jólétet vívtak ki maguknak.
Az első hálaadás Jean Louis Gerome Ferris festményén
Vallási okok miatt más telepesek is érkeztek: Lord Baltimore katolikusai Marylandbe és a kvékerek Pennsylvaniába. Különféle okokból, de tolerancia uralkodott ezeken a gyarmatokon. Ennek híre terjedt az Óvilágban, és a szabad föld lehetősége mellett ez is folyton új bevándorlókat vonzott. Az angol szigeten zsarnokok születtek és királyok buktak meg, kálvinista uralkodók váltották fel a katolikusokat, Angliának tehát túlságosan sok baja volt önmagával, semhogy észak-amerikai gyarmatai fejlődésének és önállósodási folyamatát felszámolhatta, vagy akár csak fékezhette volna. Virginia arisztokrata ültetvényesei, New England vallásos farmerei, kézművesei, kereskedői, és az Atlanti-part más utópista-emberbarát pionírjai – távol az anyaország hatóságaitól – nagymérvű függetlenséget teremtettek maguknak.
Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (21-22. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3
